Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 37 így — amint éppen fentebb is láttuk. De még világosabban kitűnik ez királyainknak a horvát-dalmát területekre vonatkozó oklevéladó működéséből. Horvátország és Dalmácia meghódítása után ezeknek a területeknek a királyai is, mint uralkodók, elődeikké váltak. Ennek ellenére azonban királyaink következetesen antecessor es reges eorum kifejezéssel hivatkoznak rájuk,1 bizonyságául annak, hogy még a horvát királyokat is tudatosan megkülönböztették vérségi elődeiktől: az előző magyar királyoktól. Ha pedig az elcző királyok rendelkezéseinek megtartását hangsúlyozzák, ezt kimutathatóan, következetesen csak magyar királyokra értik — bármennyire elvszerűen fejezik is ki magukat. Ilyen alkalmakkor rendszerint már a kifejezésekből is tisztán látható — patres precedentes, antecessores nostri, Ungariae reges, nostri patres et predecessores—, 2 hogy a vérségi elődök követéséről van szó. S ha a kifejezés esetleg nem is mutatrá ezt, a szövegből világosan kitűnik, hogy csak magyar királyok követésére gondolnak. A kérdés most már csak az: az Intelmek VIII. fejezetében az előző királyok követése pusztán a királyi méltóságra értendő-e, vagy pedig vérségi elődökre? Miről szól a VIII. fejezet? Már magából a címből — De executione filiorum — is látszik, hogy az író a vérségi elődök követéséről beszél. Az első mondatban ezt az execvtio maiorum-ot szögezi le valóban elvszerűen, s továbbra is azt hangsúlyozza: mennyire szükséges, hogy a fiúk megtartsák apáik rendelkezéseit; vázolja azt is, milyen romlás származik abból az egész országra, ha az utódok engedetlenek e tekintetben. A második mondat teliát szintén szükségképen csak a vérségi ősökre vonatkoztatható, bármennyire élvszerű is a fogalmazás. Mesterségesen 1 III. István az egyik monostort megerősíti földjei birtokában: „habeant omnes terras, quas olim Cresimir et Suen;mir quondam Chroatie reges et eorum principes . . . tradiderunt". Smiöiklas: Cod. dipl. regni Chroatiae, Dalmatiae et Slavoniae II. 106. 1. Proinde debiti nostri considérantes exigentiam, terras quas Cresimir et Suenimir, regum Croatiae, seu principum suorum salubri liberalitate monasterium . . . legitime possidere dignoscitur, inter alios quidem Ungariae reges, reverendi patris nostri Belae regis auctoritate confirmatas; nos quoque confirmamus. Uo. 258. 1. 2 Egy példa a sok közül: Imre király írja: „quia . . . sanctissimus rex Stephanus et beatus Ladislaus rex, Ungariae reges, nostri patres et predecessores ordinaverunt . . . ut de omnibus proventibus regalibus . . . rex Ungariae . . . decimam solvere deberet Archiepiscopo Strigoniensi . . . Nos . . . statuimus, quod Archiepiscopus Strigoniensis decimam ad plenum recipere debeat." Fejér: Cod. dipl. II. 324.1., uo. II. 303. 1., III. 1., 147. 1., továbbá: Wenzel: ÁÚO. I. 129. 1., VI. 348. 1., etc.