Századok – 1943

Kisebb közlemények - JULIER FERENC: Az 1914–1918. évi világháború új megvilágításban 426

AZ 1914—1918. évi világháború új megvilágításban 441 részről 1 Landwehr és 3 Landsturm dandár, aztán 1 vártüzér dandár, műszaki csapatok, munkásosztagok, mindössze 120.000 fő. A Hadilevéltár megállapítja, hogy Conrad a kárpáti téli csatával nagyon kockázatos hadműveletbe fogott. „Utólag megállapítható, hogy az első támadási kísérlet talán sikerülhetett volna, ha nem esik össze az oroszok támadásával; a továbbiaknak azonban már alig voltak kilátásai sikerre." Továbbá: A kárpáti hadjárat mindkét fél erkölcsi értékét is lenyomta, mert hiábavalónaklátszott az emberfeletti szenvedés és százezrek feláldozása. A csapatot a céltudatos lendülettől fosztotta meg a nyilvánvaló felismerés, hogy a háború még sokáig fog tartani. Fásultság, ernyedtség lett úrrá és csak a jobb idők bekövetkeztével sikerült ezt a „háború-untságot leküzdeni". Azt is megállapítja a Hadilevéltár, hogy a Przemysl felmentésére irányuló óhaj hátrányos hatást gyakorolt a hadműveletekre, amennyiben Conrad ezért választotta a támadás irányául a legrövidebb, de a legkedvezőtlenebb terepen át vezetőt Przemysl-re, már pedig „akár a szélső keleti szárnyról, (t . i. Pflanzer-Baltin arcvonaláról), akár a Dunajecről (t. i. a nyugatgaliciai síkság felől egyenesen keletnek) indul a főtámadás, annyi áldozatot mégsem követelt volna, mint a Kárpátokon át dél-északi irányban megkísérelt támadás". A Hadilevéltár végül a következő véleményt nyilvánítja: „Az oroszok a harcok során annyira belefúrták magukat a Kárpátokba és annyira gyengítették Dunajec—Bialai nyugatra néző arcvonalukat (t. í. amely Nyugat-Galíciában a limanovai csata után kialakult), hogy ebből nagy veszély származhatott számukra. A központi hatalmak ezt észrevették és erre építették fel további terveiket." Erről a tervről és megvalósításáról tájékoztat a 9. kötet, amely 825 oldalon foglalkozik a nevezetes gorlicei csatával és az ezt követő üldöző hadművelettel Lemberg visszafoglalásáig bezárólag (június 22). Leírja aztán az Olaszország beavatkozásával kialakult osztrák-magyar délnyugati arcvonal eseményeit június végéig. A Hadilevéltár részletesen ecseteli a gorlicei áttörés Conradtól eredő tervének fokozatos kifejlődését, amely abban csúcsosodott ki, hogy az orosz 3. hadseregnek Galíciában álló jobbszárnya igen jelentékeny túlerővel: egy német hadsereggel (amelynek kötelékébe tartozott kassai VI. hadtest: a 39. honvéd és egy osztrák hadosztály) és az osztrák-magyar 4. hadsereggel (amelyben magyar csapat volt az erdélyi-székely 31. dandár és a 11. honvéd lovas hadosztály) támadtassék meg. E két hadsereg együttes ereje 217% zászlóalj, 63 lovas század és 240 üteg volt. A teljes sikerrel végrehajtott gorlicei áttöréshez aztán csatlakozott a kárpáti arcvonal (3„ 2. és Déli hadsereg) is. A Pflanzer -Baltin seregcsoportból alakult 7. hadsereg kezdetben nem csatlakozhatott, mert erős orosz támadás visszanyomta a Pruth mögé, de rövidesen előrement a Dnj ester mentére és ettől kezdve résztvett az oroszok üldözésében. A gorlicei áttörést a leírt időszakban még három nagyszabású áttörés követte: május közepétől június 2-áig a San-vonal meg-