Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

3C4 м AKKU« jstvAN tagjai sem engedhetik meg parasztrenden lévő kősröi lakosnak a vadászatot; aki puskáját, vagy agarát „parasztnak" kölcEönadja, a kompániából való kizárással, vadászati jogának elvesztésével bűnhődik.1

Látnivaló, hogy a valamikori cívisvárosban mégis csak elkészült a XVIII. század végére a nemesek úri rendje. Miközben a vagyonos nemesek birtokossá fejlődött csoportja életformájában is úrrá vált, az armalisták, azaz azok a nemesek, akik nem tudták megszerezni, illetve megtartani a nemesi életorma gazdasági alapját, elvegyültek a a körösi társadalom paraszti-kispolgári zömében. Akadnak nak köztük kis- és közepes vagyonú marhatenyésztő és kupeckedő gazdák, bortermelő és borral kereskedő szőlősgazdák, néhány ökörrel szántó kisbirtokos földesgazdák, mindenféle mesteremberek, s egy-két kalmár és fuvaros is. Sőt, még a juhászok közt is találunk armalistát. Vagyonuk és foglalkozásuk jelöli ki helyüket a körösi társadalomban. Életszínvonaluk, műveltségük ennek a helynek felel meg és semmiben sem különbözik a nem-nemes kisgazdákétól és iparosokétól. De az alacsonyabbfokú tanultság sem emeli ki az embert ebből a paraszti kispolgárságból, még akkor sem, ha armálisa van: a néhány, nemeslevéllel bíró tanító is ezen a szinten él, körülbelül a mesterember rangján. Ezek a nemesek válogatás nélkül házasodnak közrendű és magukhoz hasonló armalista családokból. Nemesi tudatuk ennek ellenére gyakran erős. Jakabházv János például szegény kisgazda, de amikor 1740 táján ,,egy alkalmatossággal a körösiek Tizedesnek (azaz a város egyik kerületében rendfelügyelőnek) akarták tenni . . . nem akarta magára vállalni, mondván, hogy ő nemes ember légyen".2 Ugyanennek a Jakabházynak a fia pedig 1773-ban igazolván a vármegyén nemességét, azonnal folyamodást bocsát a városi tanács elé, hogy „mivel ő már Nemes Emberré lett ... az ő szomszédságából vitessék el a' vágó akol, mert gyermekeire nézve veszedelmes, reája nézve pedig büdös".3

Póka László egy perében, 1762-ben „excipiál a Forum, vagyis Törvény Szék ellen, mint Nemes Ember, vigore Ar. 81. 1647., hogy tudniillik a T. N. Vrpye. Törvény Székire kelletik a Nemes Embernek citáltatnia" s nem a körösi magistratus elé. Az ellenfél kétségbe vonja Póka nemességét, mire az mérgesen replikázik: ,,Né is gondolkozzon azon, hogy én tsak praeten-1 Beretvás-család levéltára. 2 Benkó Imre: id. m. 148. 1. 3 Diárium. 1771 1773. 184. 1.