Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

362 MÁRKUS ISTVÁN nemes Dabasi Halász Zsuzsanna kezét is elnyerte és 1751-ben a nagykőrösi nemes kompániában már mint zászlótartó szerepel. Amikor tehát 1759-ben nemeslevelet, majd nemesi telket szerzett, csak a tényleges állapotot hitelesítette ezzel Ha benne is marad a birtokos-nemesek nagygazda és értelmiségi rétege a város gazdasági és társadalmi szerkezetében, mégis idővel elkülönül, más életformájú csoporttá válik, s a század második felében mindinkább elzárkózik a közrendtől. 1760-tól nem is igen fordul elő, hogy vagyonos birtokos-nemes összeházasodjék közrendűvel. A tudati elkülönülés meglehetős erős, a nemesi gőgre is számos példát idézhetnénk. E gőg megnyilatkozásait többnyire becsületsértési, verekedési perekből ismerjük, de ezek a kirívó esetek egyszersmind a mélyebb folyamat alakulását is megvilágítják. „Megöllek ebadta, a te dijjod csak 12 forint", — vágja oda Beretvás István egy körösi gazdának már 1723-ban1

s unokaöccsei, Beretvás János és Gergely 1764-ben hasonló fenyegetéssel vonják felelősségre a takácsok céhmesterét: „miért mondtad tolvajnak a Nemes embert hát tolvaj a Nemes ember? . . . szabadságom van rá, hogy agyon üsselek".2 Nemes Sámbéki Török János feleségéről vallják 1748-ban, hogy „tsak olyba tartja a szegényt, minta kutyát . . . rettenetes hatalmasságot viszen a szomszédokon véghez, minnyájan félnek tőle", egy szomszédja süldőjének eltörette a derekát, „de minthogy szegény volt. . . semmit sem mert szólani". Másik szomszédját, Szücsnét meg is verte, s mikor az visszaütött, azt mondta Sámbéki Török Jánosné, hogy „meg emlékezzék arrul a Tanú, hogy Szűcs Jánosné ő kegyelmét, mint nemes asszonyt a fával meg ütötte".3 Kőrös nemnemes gazda-lakosai, akiknek öntudatát a cívis mult nevelte, s a ténylegesen szabad gazdasági és társadalmi helyzet a XVIII. században is életben tartotta, persze, nehezen szokták meg a nemesek társadalmi előjogainak és érzékenységének tiszteletben tartását. Szinte megható példája ennek az ütközésnek Bene János esete Nemes Onadi Kovács István Péter nevű fiával 1750-ben. Ez a Bene János a malomban várakozott több társával, mikor a 12 éve.-, Onadi Kovács Péter megérkezett, s követelte, hogy az ő gabonájukat a régóta sorukra várók előtt őrölje meg a molnár. „ ... ez is mindgyárt elüti a Szegény embert a malomrul," — vélte Bene hangosan, mire Onadi Kovács Péter visszafelelt „és 1 Jk. 1722—1727. 90. 1. 2 Jk. 1759—1769. 508. 1. 8 Jk. 1747—1753. 103. 1.