Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

26 GITOTH KÁLMÁN —- a legkülönfélébb történeti kérdésekkel kapcsolatban, egymásnak sokszor élesen ellenmondó eredményekkel. Éppen ezért e fejezet elemzése során különösen óvatosaknak kell lennünk. Ha valahol a forráskritika területén, akkor itt valóban erősen szem előtt kell tartanunk Domanovszky Sándornak egy helyen klasszikus tömörséggel és világossággal megfogalmazott alapelvét: „A középkori történet kérdései nem oldhatók meg az egyes szavak bírálatáig menő forráskritika, s az intézmények fejlődését a legnagyobb körültekintéssel boncoló részlettanulmány nélkül."1 Csak így lehet reményünk arra, hogy az axióma-szerűen fogalmazó, csiszolt stílusú író mondatai, képei között meg tudjuk találni a belső összefüggéseket, s így érthetővé tenni mai szemléletünk számára az ugyancsak elvont formában megrajzolt történeti valóságot. Bármennyire magától értetődőnek látszik is, mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy e fejezet a maga teljes egészében a jövevény telepesekre vonatkozik. A nagy király nyilván azért írta, vagy iratta ezeket a mondatokat éppen ebbe a részbe, mert a jövevény telepesekre vonatkozó felfogását akarta kifejezni velük. Áttérve ezek után a szöveg tulaj don képeni elemzésére, rögtön szembetűnik, hogy minden eddigi kutató, aki komolyan szólt hozzá e fejezethez, mindig ugyanazon mondaton — Nam unius lingue uniwque moris regnum inbecille et fragile est — se mondat egyik szaván: a regnum szón keresztül közeledett E fejezet értelme felé. S ez nem merő véletlen. Valóban, az egész rész értelmezése azon fordul meg végső fokon: hogyan kell értenünk e rövid, de annál velősebb mondatot, s ebből elsősorban az amiyira egyszerű, minden- i napos használatú regnum szót?! Mályusz Elemér — nem tudván összeegyeztetni az Intelmek e fejezetét a többi forrásokból nyert képpel — azt feltételezte, hogy „az intelmek regnumán nem az országot, annak lakosságát kell érteni, hanem a kormányzásban segédkezők csoportját, a királyi kíséretet, a familiát".2 Deér József — Mályuszra hivatkozva — ugyanezt a felfogást vallja — de már nem feltételesen. Véleménye szerint „a regnum szó mint általában az Intelmekben nem országot, hanem királyságot, királyi hatalmat jelent, s a király személyére, udvarára, valamint a királyi közegekre vonatkozik."3 1 Századok 1929—30, 424. 1. a Századok 1939, 448. 1. („. . . azt hisszük". . .). 8 Századok i. h. 446—47. I.