Századok – 1943
Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307
NAGYKÖRÖS BEILLESZK. A MAGYAR RENDI TÁRS. - В А А XVIII. SZ.-BAN 313 mint például az inárcsi Farkasok, nagyobb részük azonban XVII. században nemesített armalista volt. Egyformán csak a belső, városi fundusukat bírták nemesi jogon, minden egyéb birtokuk után ugyanúgy adóztak, mint a város többi polgára. Nevezetesen, külső, hat árbeli birtokaikat nem nemesi telek után járó appert in entiákként szerezték, hanem cívispolgári jogon. A török alatt a földesúri jogok ,,de iure" csorbítatlanul érvéryben voltak a város fölött. A földesurak ugyan nem laktak a városban, sőt még a török megszállta teiületről is elmenekültek, mégis úgy kezelték a várost, mint tényleges birtokukat, tehát adták-vették, örökítették, zálogolták kőiösi részjószágaikat, jobbágyaikat igyekeztek számontartani, sőt — forma szerint — nem egyszer eladták, vagy zálogbaadták őket. Megbízottaik révén igyekeztek a kapcsolatot fönntartani a várossal s jogaikat nem engedték egy percre sem elévülni. A neoaquisticai pör adataiból kitűnő birtokviszonyok éppen a törökkorban alakultak ki. Ezekben az időkben is csak pénzzel adózott a város földesurainak, nemcsak a török miatti kényszerűségből, hanem azért is, mert a középkorban is taksás hely volt. Ezenkívül még az az előnye is megvolt a városnak, hogy a távollévő földesurak szíveden bérbe, vagy zálogba adták portiójukat, hisz a török uralom amúgyis szinte lehet et Tenné tette számukra a várossal való szoros és állandó kapcsolat fönntartását. Ilyen viszonyok közt a földesurak nem tudtak döntően beavatkozni a jobbágyi birtoklásba, tehát az szinte szabadon fejlődött. A fölszabadulás után a földesurak részéről az a törekvés érvényesült, hogy realizálják földesura« águk at. Ugyanakkor a város oldaláról szívós és céltudatos ellenállás indult meg, s mindent elkövettek, hogy megvédjék viszorylag szabad birtoklásukat. A város és a földesurak közt ilymódon egyelőre csendes harc indult meg, amely a XVIII. század első felében zajlott s végül hatalmas pörben robbant ki. Mindenekelőtt igyekeztek a földesurak részjogaikat tisztázni. Az 1690-es évektől kezdve számos jobbágy- és fundusösszeírás van a város iratai közt, míg a korábbi időkből mindössze az 1677-es évről van egyetlen hiányos összeírása a Keglevich-familiának.1 A fölszabadító háború után nemcsak a Keglevichek, hanem a többi földesúr is igyekezett jobbágyait, vagy legalább is fundusait számontartani, sőt maga a város is összeírta ,,az város utcza és szabad földein 1 Prop. p. I. к. 375—377. 1.
