Századok – 1943

Hírek – Tárca - Lukinich Imre: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1942. évi működéséről 267

TÁRCA Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1942. évi működéséről. A Magyar Történelmi Társulat mult évi életére visszatekintve, abban most is meglátjuk működésének kettős jellegét: a történettudományok művelését és a történeti kutatások eredményeinek népszerűsítését . S bár az immár évek óta folyó világháború terhei egyre nyomasztóbbakká válnak, mégis sikerült a rendelkezésünkre álló szerény anyagi eszközök gondos felhasználásával 1942 folyamán is megoldani azokat a feladatokat, melyeket Társulatunk alapítása óta célul tűzött ki maga elé a történettudomány művelése és népszerűsítése terén. E tekintetben elég arra hivatkoznunk, hogy a nyomdaárak állandó emelkedése ellenére is biztosítottuk tagtársaink számára a Századokéit, mely folyóiratunkból a mult évben megjelent az 1941-i évfolyam 9—10, s az 1942-i évfolyam 1—8. száma, nemkülönben az 1941. évi bibliográfiát tartalmazó pótfüzet is. Amit mi tagtársainknak ezekben a gondosan szerkesztett füzetekben nyujtottunk, pénzértékben messze meghaladja azt az összeget, melyet tagdíj címén kapunk tagtársainktól. De megjelent a Magyar Müvelödéstörténet V. kötete is (Révai kiadása), s ezzel befejezést nyert az a nagyszabású tudományos vállalkozás, amely egyaránt dicséri Dornanovszky Sándor első alelnökünk kiváló szerkesztői és szervezői tehetségét. A kiadvány befejezése a béke éveiben kétségkívül tudományos esemény lett volna; most, a fegyverek zajában természetesen más események állanak a közérdeklődés előterében, mindamellett le kell szegeznünk azt a tényt, hogy a tartalmat és a kiállítást tekintve, az utolsó évek folyamán ennél szebb és értékesebb sorozat nem jelent meg a magyar könyvpiacon. A Franklin-Társulat által A Magyar Történelmi Társulat könyvei címen közrebocsájtott sorozatban 1942 folyamán két kitűnő munka látott napvilágot: Szabó Istvántó\ A magyarság életrajza és Angyal Dávidtól Az ifjú Ferenc József című kötetek. Mind a kettő történetirodalmunk értékes gyarapodását jelenti. Ha nem is értük el tehát a történettudomány művelése terén a korábbi évek színvonalát, de nem is maradtunk sokkal mélyebben alatta. Kétségtelen, hogy rendes viszonyok közt arról is alkalmam volna jelentést tenni, hogy gróf Széchenyi István levelezésének I. kötete már elkészült. Most csak azt jelenthetem, hogy a folyton fokozódó nyomdai nehézségek miatt a kötet nyomtatása lassabban haladhat előre, de minden remény megvan arra, hogy az első kötet még ebben az évben megjelenjék. A levelezés további köteteinek megjelenése tisztán pénzkérdés, mert a terjedelmes anyag nyomda alá készítése állandóan foglalkoztatja Viszota Gyula és bártfai Szabó László tagtársainkat. Foglalkozni kellene azonban már most is azzal a kérdéssel, hogy kiket kellene megbízni a Világ és a Stádium új, modern kiadásának előkészítésével, hogy a Széchenyi-sorozat, mely az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású tudományos vállalkozása, csonka ne maradjon.