Századok – 1943

Ismertetések - Somogyi Ferenc: Társadalompolitikai törvényalkotás Werbőczy előtt. Ism.: Bónis György 260

SZEMLE módszertani fogásukkal is megismerkedünk: a koraközépkori Gau-ok határát pl. ma már nemcsak a történeti források hiányos adatai alapján s későbbi határok visszavetítésével rekonstruálják, hanem megállapítják mindenekelőtt hozzávetőlegesen az egykori erdők-mocsarak által határolt kultúrtájfoltokat, a település tényleges területeit, s ezek alapján bontakoznak ki a mindig természeti tájkeretbe illeszkedő Cau-ok körvonalai. Bevezető térképek a geológiai formák, talajváltozatok ós a növénytakaró megoszlását ábrázolják. Az első térképcsoport a „Vorund Frühgeschichte" címet viseli s a germán törzsvándorlások, vagy a frankkori és IX. századi német várak térképei is megtalálhatók benne. „Staatliche Raumentwicklung" cím alatt a néphatárok változásával, territóriumok és egyházigazgatási egységek kialakulásával, a felekezetek elterjedésével ismerkedünk meg egyebek közt, majd külön a legújabb kor problémáival s „Niedersachsen"-nak a birodalomban elfoglalt mindenkori helyzetével. A táj színváltozását az átlagos német módszernél óvatosabban vetítették itt térképre — így egy Kr. u. 1000 körüli erdő- és mocsártérképre, vagy a bővülőszűkülő tengervízfelület vázlataira. Az utolsó csoportban helynevek, településformák — falualaprajz és határrészelrendezés — területi különbségeit, Niedersachsen népesedéstörténeti, közlekedésföldrajzi fejlődését dolgozták fel. Idetartozik a várostörténeti fejezet is, a kiadvány egyik legértékesebb és legszemléltetőbb része. Antropológiai vagy a Nyelv- és Néprajzi Atlaszból vett eredmények, úgy látszik, még nem voltak ilyen formában közzétehetők. A magyar történettudomány újabban már nem idegenkedik a kartografikus módszer alkalmazásától, nem volna tehát hiábavaló egyszer a történeti atlaszok előnyeivel is megpróbálkoznia. Maksay Ferenc. (Boroszló). Somogyi Ferenc: Társadalompolitikai törvényalkotás Werbőczy előtt. Kassa 1943. Szt. Erzsébet -ny. 8° 64 1. — Érdeklődéssel vesszük kezünkbe a pécsi egyetem jogtörténész-magántanárának kis könyvét, mely arra az „úttörő feladatra vállalkozik" (5. 1.), hogy a magyar szociális jogszabályalkotás fejlődését bemutassa. Az előszóból értesülünk róla, hogy a könyv a Nép- és Családvédelem hasábjain megjelent cikkek bővített különnyomata, s a gyakorlati szociális munkások felvilágosítását szolgálja. Minden új törekvés történelmi igazolást keres magának, nemcsak a család büszkélkedik őseivel. Ha a tolerancia nemzetiségi politikája Szent Istvánt taitja szellemi ősapjának, miért ne nyúlhatna vissza a szociálpolitika a vérszerződés második pontjáig? Mert S. szerint ez a szociális jogalkotás első emléke,-mely ,.a szociális igazságosság tudatos, vagy ösztönös megvalósításának nemes szándékát rejti magában" (15. 1.). De érvényesül is e pont a pusztaszeri gyűlésen, az új haza felosztásában! Innen már egyenes vonal vezet a következő társadalompolitikai alkotáshoz: Kálmán I. 77. fejezetéhez, mely megtiltja a magyar nemzetbeli szolga külföldre való eladását^ „Nyugodtan állíthatjuk: a magyar nép, a szolgaságban is megbecsült értékes magyar fajta védelmére irányuló első határozott rendelkezés i z,> amelyet különös és jogos büszkeséggel kell a nép- és családvédelmi törvény egyik legszebb ősi nyomaként felmutatnunk." (19. I.) Azonban Kálmán rendelkezése egyúttal a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló új törvényünk ősi nyoma is, mert a szolga eladási tilalmával egy mondatban megtiltja „a hímnemű ökrökön kívül más állatnak" külföldre vitelét is. Sajnálatos, hogy S. lelkesedésében az idézett latin szöveget is megrövidítette. A harmadik társadalompolitikai határkövet Kun László 1279-i oklevelének arengájában véli felismerni, mely szerint