Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT DELIBEBATIÓ-JÁNAK FŐFORRÁSA 223 ságok, hanem különösképen a szelekről és csillagokról vett két hosszabb idézet megegyezése alapján. Felteszi, hogy az olasz tudós és az olasz származású magyar püspök barátsága révén Szent Gellért olvasta Papias munkáját, még mielőtt az teljesen elkészült volna. A Deliberatio és az Etymologiarum összehasonlítása alapján világos, hogy nincs szükség ilyen hipotézisek felállítására: Szent Gellért mind a szelekre, mind a csillagokra vonatkozó megállapításait az Etymologiarum-ból veszi. Papias Elementariuma és a Deliberatio egyes helyeinek hasonlósága onnan ered, hogy Papias egyik főforrásául is éppen Sevillai Izidor nagy munkája szolgált. Azt kell hinnünk, hogy az Etymologiarum a középkorban olyan közkincs volt, melynek felhasználásakor a szerző nevének megemlítését szükségtelennek tartották. 2. Manitius alapján majdnem egy második tévedés is általánosan elfogadottá lett a magyar tudományosságban. Batthyány ugyanis kimutatja, hogy a haeresisek felsorolásában Szent Gellért Epiphanius-nak az eretnekekről írt munkáját használta, Manitius csodálkozik ugyan rajta, hogy ebben az időben Epiphanius munkája megvolt latin fordításban, de ezt éppen a Deliberatio alapján lehetségesnek tartja. Ivánka Endre Manitius tekintélyére támaszkodva egy lépéssel tovább halad és — mivel Epiphanius latm fordításáról nem tudunk — megállapítja, hogy Szent Gellért Epiphanius görög eredetijét használja, Manitius megállapításának téves volta azonnal szembetűnik, mihelyt a DeUberatio szövegét összehasonlítjuk a haeresisek listájával. A nagy német tudósnak két ilyen, következményeiben nagy hatású megállapítása van a Deliberatio-ról. A magyar tudomány eddig egy lépést sem tett e tévedések kiigazítására. Márpedig méltán mondja Ivánka Endre, hogy „nem panaszkodhatunk azon, hogy a külföld nem foglalkozik a magyar föld emlékeivel és értékeivel, ha mi magyarok nem nyujtunk erre módot a külföldnek.11 1 3. Egy másik tévedés, mely a forráskutatás hiányossága miatt került a Szent Gellértről szóló tanulmányokba, az, hogy Gellért az allegorikus bibliamagyarázathoz szükséges nevek etimológiai jelentését az Eusebius által összeállított Onomastica sacra-ból vette. Pedig Szent Gellért, ahol csak teheti, elhagyja a nevek et.ymologikus jelentését; ami keveset mégis kiír, vehette volna valamely glosszából vagy az általa használt Szentírás-magyarázatból. Hiszen ha a középkorban annyira elterjedt glosszákat lapozgatjuk, láthatjuk, hogy csaknem minden egyes bibliai név etymologikus jelentése megtalálható bennük. Szent Gellért azonban sem ezeket, sem pedig Eusebius munkáját nem követte, hanem az Etymologiarum-ot. 4. Karácsonyi szerint az a mód, mellyel Gellért Isten egységét bizonyítja, és az általa használt egyes bölcseleti műszavak arra mutatnak, hogy Boetius bölcsészeti műveit (De arithmetica, és Commentarii in Isagogem Porphyri) használta.2 A De 1 Századok 1942, 497. 1. 2 I. m. 212. 1.
