Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT U ELI В ER ATI О-JÁN AK FŐFORRÁSA 221 / vehetjük, hogy misztikus középkori lelke szeretettel csüngött minden olyan tudományon, mely fölötte áll az érzékelhető dolgoknak és az Istentitkot véli a hit útján világossá tenni. * A fentiek alapján minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a Deliberatio egyik leggyakrabban használt forrása Sevillai Szent Izidor „Etymologiarum libri XX" c. enciklopédikus munkája, a középkori Európának egyik legtöbbet forgatott tudományos könyve. Az egyezések, hasonlóságok oly gyakoriak a két munka között, hogy azt kell hinnünk: az Etymologiarum állandóan Gellért keze ügyében volt, minden felötlő gondolatra belőle idézett. Legtöbbször akkor vette hasznát, amidőn az általa kedvelt írásmagyarázati mód megkívánta. Ennek a misztikus írásmagyarázatnak három ága volt. Először a szent szöveg szószerinti értelmét, közvetlen jelentését kellett megvizsgálni, másodszor levonni erkölcsi értelmét, harmadszor pedig titkos jelentését adni. Szent Gellért az Etymologiarum-ból vett részeket mindig a szószerinti magyarázat megvilágításához használja. Ha pl. egy drágakőről beszél, Izidor alapján leírja, hogy mi a drágakő természetrajzi tulajdonsága, vagy pedig éppen e tulajdonságok révén rámutat a szövegben rejlő titkos jelentésre, szimbólumra, A csülagokra, égre, földre, szelekre, továbbá a számokra, a nevek etimológikus értelmére vonatkozó idézetek mind ezt a célt szolgálják. Van azonban számos idézet, melyet Szent Gellért látszólag minden összefüggés nélkül told bele a szövegbe, nem fűzve hozzá semmiféle misztikus magyarázatot. Ezek az idézetek nem annyira hittani, mint tudományos jellegűek.1 Sokszor elítélőleg szól a tudományokról, gúnyosan beszél a „philosophi mundi"-ról, mégis szükségesnek tartja felsorolni a világi tudományokat, a filozófia egyes ágait. Karácsonyi ezeket a kitéréseket lobbanékony természetének, fegyelmezetlen észjárásának tulajdonítja.2 Mi ezekben a kitérésekben lelki motívumot keresünk. A hit és tudás problémája nyilatkozik meg bennünk. Az első keresztényeknek is legfontosabb problémájuk volt, hogy a keresztény egyszerűséget, hitet összhangba hozzák a kor vüági gondolkodásával. Végig az őskeresztény történeten megtaláljuk ezt a próbálkozást és megvan a középkorban is. A kérdés az volt, hogyan egyeztethető össze a keresztény hit a pogány tudományokkal. Megférhet-e a klasszikus görög és római világszemlélet a hiten alapuló keresztény világnézettel? A keresztény egyházatyák örökös lelki meghasonlásban vannak emiatt. Ismeretes, hogy Augustinus kereszténnyé válva szánakozik a római klasszikusokra fordított ideje fölött, de azért teljesen mégsem tudja megtagadni őket. A középkorban Haduardus Cicero műveiből szemelvényes könyvet állított össze iskolai használatra, de később maga kívánta megsemmisítését, nehogy 1 Pl. B. 79. és köv. 1. 2 I. m. 127. és köv. 1.
