Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT DELIBERATIO-JÁN А К FŐFORRÁSA 211 szövegösszehasonlításból megállapítottunk. Az átvétel nem szószerinti, csupán a színekre korlátozódik, a nevek étimológiai magyarázata, valamint a drágakövek találási helye minden esetben elmarad. Amint már kifejtettük, az arimaspok és griffek harcának felemlítéséből nem kell arra következtetni, hogy Szent Gellért Plinius természetrajzi munkáját ismerte, mert ez a monda megtalálható minden drágakőről szóló magyarázatban. Plinius csak közvetett forrás, amennyiben ismert tény, hogy Izidor a drágakövek ismertetésében főleg őt követi. Mint említettük, Szent Gellért a drágakövekről háromféle magyarázatot ad, s azoknak mindháromban más és más a jelentésük. Vájjon miért tartja olyan fontosnak a drágaköveket, hogy három ismertetést is ad róluk? Ezeknek a kérdéseknek vizsgálata bizonyos forrásokhoz vezet el minket és rámutat a misztikus magyarázat módszerére és forrásaira. A drágakövekről szóló magyarázatok különösen a Szentírás három részével kapcsolatban fejlődtek ki. Az első (Exodus XVI. 16—22.) szerint a drágakövek ,,a hósen", a mellre való táblácska díszítésére szolgálnak, melyet a főpap a vállruhához, az efod-hoz erősített aranykarikák és aranyláncocskák segítségével. E táblácska arannyal átszőtt piros, fehér, kék és vörös bíborfonalból készült. Első oldalán négy sorban hármasával voltak befoglalva a drágakövek. Az első sorban sardius, topáz és smaragd, a másodikban karbunkulus, zafír és gyémént, a harmadikban jácint, agát és ametiszt, a negyedikben chrysolit, ónix és jáspis. Mindezek aranyboglárokba voltak belefoglalva és Izráel 12 törzsét jelképezték.1 A második fontosabb hely (Ezékiel XXVIII. 12.) azt mondja, hogy Istgn szavának küldésére a próféta felemelte szavát Tirus felfuvalkodott királya ellen s azt mondta róla, hogy rakva volt mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, tarsiskővel és ónixszal, berillel, zafírral, gránáttal és smaragddal. A harmadik hely, melynek alapján Szent Gellért is kidolgozza a 12 drágakő értelmét, a Jelenések Könyve XXI. 19—20. Itt János a mennyei Jeruzsálem kapuiról azt mondja, hogy „ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis, a második zafír, a harmadik calcedon, a negyedik smaragd, az ötödik sardonix, a hatodik sardius, a hetedik chrysolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik chrysopras, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt". A Bibliában máshol is, főleg Ézsaiás prófétánál, gyakran előfordulnak a drágakövek, de a középkori írásmagyarázatok főleg az itt felsorolt helyekre vonatkoztak. Mi az oka annak, hogy ezekhez a drágakövekhez a legkülönbféle magyarázatokat, jelképeket, szimbólumokat, titkos jelentéseket fűzi? Hogy ezt megérthessük, vessünk rövid pillantást az allegorikus, misztikus magarázatmód kialakulására. 1 C/.eglédi Sándor: Bibliai régiségtudomány (Tahitótfalu 1928), 42,1. 13*
