Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
] 190 BODO« ANDBÁS az uralkodásuk alatt történt eseményeket nem sorolja fel, melléknevüket sem említi; a sorszámokat nem az egyes uralkodók, hanem csoportok kapják. Ezzel szemben a Chronicon-ban az adatok sokkal bővebbek, s a sorszámozás uralkodók szerint történik (fent, a második számsor). Lényegileg azonban csupán annyi a különbség a kettő között, hogy az Etymologiarum korszakai a Chronicon megfelelő szövegének rövid kivonatai. Szent Gellért szövege tehát mintha közelebb állana a Chroniconhoz; e szerint az Etymologiarumon kívül a Chronicont is használta volna forrásul. E feltevésre azonban nincs szükség. Az Etymologiarum szövege is több változatban volt meg, s egyik-másik a másolatok alapján bővebb adatokat tartalmazott. Szent Gellért is egy ilyen szöveget használhatott. Karácsonyi az uralkodók felsorolásából arra következtet, hogy Szent Gellért itt Hieronymus Chronicáját követi.1 Ennek bizonyítására azonban semmi érvet sem hoz fel, s így megállapítását a fenti párhuzam alapján bízvást elejthetjük. A Deliberatio és Sevillai Izidor megfelelő szövege között az eltérés szemmelláthatóan jelentéktelen. Szent Gellért Ptolemaeus helyett mindig Ptolomaeust ír, Philometer helyett pedig Philomatot. A legnagyobb eltérés, mint az az Etymologiarum sorszámozásából jól látható, az, hogy Gellért egyes nevek felsorolását mellőzte. Ez különben gyakori eset nála. A filozófiai irányok felsorolása ismét izidori eredetre vall; e helyen sem kell Karácsonyival Boetius ismeretét feltételeznünk. Éppen e felsorolás vet világot Szent Gellért módszerére. Sokat idéz, de nem sok helyről; munkája megírásánál az Etymologiarum állandóan kéznél volt. A filozófiai rendszerek felsorolása sem teljes. Nincs türelme az egy tárgyra vonatkozó összes ismereteket átvenni, némelyeket kihagy, másutt rövidít, s ritkábban saját gondolatait is hozzáteszi. De az azonos szavak használata, a sorrend általában való megtartása (csak egy esetben változtatja meg: a platonikusokat a sztoikusok után teszi), a lényegnek pontos egyezése bizonyítja, hogy a forrás itt is Izidor. A sztoikusokhoz és platonikusokhoz nem fűz magyarázatot. Miért? Talán mert nem tartotta szükségesnek, hisz ezek az irányok a filozófiával különösképen foglalkozó Isingrim előtt teljesen ismertek voltak. Az akadémikusoknál az eltérés jelentéktelen, az ,,opinantur"-ból „opinantes" lesz. A peripatetikusoknál a mondatot tömörebbé teszi, „partém" helyett ,,particulam"-ot ír, „mortalem" helyett ,,occiduam"-ot, ami a lényegen nem változtat. Ugyanezt mondhatjuk az epikureusokról is, bár itt egész hosszú részeknek csak rövid kivonatát adja. Epieureust nem említi meg, csupán az illius-szal utal rá, A stultus sapiens, aki Epieureust ,,porcus"-nak nevezte, Horatius volt. A gymnosophistákról nem mond semmit, mert ami a nevük után következik, nem rájuk, hanem a teológusokra, vagy más néven fizikusokra vonatkozik. 1 I. m. 212. 1.
