Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
] 178 BODO« ANDBÁS is, hogy Szent Gellért munkájának rhetorikai és dialektikai meghatározásaiban Cassiodorus híres munkáját: „De artibus ac disciplinis artium liberalium"1 használta; ez a rész csak közvetve ered Cassiodorustól, a közvetlen forrás Sevillai Izidor Etymologiarum-a volt. Innen valók az ,,isagoges"-re vonatkozó idézetek is: nem valószínű tehát, hogy Szent Gellért Boetius Commentarii in Isagogen Porphyrii című könyvét tartotta szem előtt. Boetius másik, „De áritmethica" c. munkájáról pedig Ibrányi mutatta ki, hogy Szent Gellért nem idézi, mert azok a helyek, melyekről Karácsonyi ezt állapította meg, Dionysius Areopagita munkájából valók. Tévesen következtet arra is, hogy Szent Gellért az uralkodókfelsorolásában a „Chronica Eusebii interprets S. Hieronymo" c. munkát vette alapul;4 látni fogjuk, hogy a forrás itt is, csakúgy, mint az állítólagos Plinius-idézetek esetében közvetlenül Sevillai Izidor említett műve volt. Nem eléggé megalapozott Karácsonyinak az a megállapítása sem, hogy Szent Gellért jól ismerte a görög nyelvet. Ezt a megállapítást a kutatók általában kritika nélkül magukévá tették, mintegy természetesnek véve, hogy Gellért tudott görögül, így pl. Hajdú Tibor3 sem önálló kutatás alapján mondja ki: hogy „Szent Gellért a görög nyelvben is jártas volt, bizonyítják a művében sűrűn előforduló görög szavak, s ezek helyes értelmezései" . Rá hivatkozva Ibrányi már messzemenő — bár kétségtelenül tetszetős — következtetésre jut: hogy Gellért az első, aki magyar földön görög tudásával a keleti és a nyugati civilizáció kicserélődésén munkálkodik.4 Egyedül Kühár Flóris tagadja, hogy Szent Gellért tudott görögül; a Deliberatio görögös fordulatai szerinte eléggé megmagyarázhatók Ps. Dionysiusnak és másoknak általa latin fordításban használt munkáiban benne maradt graecismusokból.5 A kérdés nem lényegtelen, mert ha Gellért görög tudása minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, műve nagyobb értéket nyer, s egyes, ma még véletlennek látszó utalásai kortörténeti bizonyítékokká válnak. Mindenesetre a külső érvek: hogy abban az időben Itália déli részein görög monostorok voltak, hogy Velence közel volt a görög jellegű kultúrával bíró régi ravennai exarchatus szűkebb területéhez,6 hogy Velence barátságos viszonyban állott a görög nyelvű és műveltségű Bizánccal, nem elég erősek Szent Gellért görög műveltségének bizonyítására. Az „oly sűrűn" előforduló görög szavak is csak akkor bizonyítják feltétlenül görög tudását, ha ki tudjuk mutatni, 1 I. m. 211. 1. а I. m. 212. 1. 3 A pannonhalmi Szent Benedek-rend története (Budapest 1902), I. k. 373. 1. 4 Ibrányi Ferenc: Szent Gellért teológiája. Szent István Emlékkönyv (Budapest 1938), I. k. 506. 1. 6 Kühár F.: Szent Gellért Bakonybélben. Századok 1927, 305— 319. 1. 6 Ibrányi i. m. 506. I.
