Századok – 1943

Tanulmányok - SINKOVICS ISTVÁN: Európai műveltség a magyar végvárak mögött 154

EURÓPAI MÓH'ELTSÉG A VÉGVÁRAK MÖGÖTT 169 Sárváron élő olasz orvos jellemezte a helyzetet — csak eszköz, ha nincsen ott a mozgató erő, az eszközök tétlenek. Ez az idegen úgy érzi magát, mint valami elveszett — saját szavai szerint — „szívében meghalt ember", elemészti a semmittevés és a nyugalom. Még Sárvár is elveszítette számára minden vonzóerejét, fák és mocsarak között kell napjait töltenie, ismeretlen és ellene idegen nyelven zúgó társak között. Nem is bírja el sokáig ezt az életet, elmegy a sárvári udvarból az esztergomi érsekhez, majd Thurzóhoz, de innét is hamarosan továbbkergeti a humanista mozgékonyság Bécsbe.1 A „bonae litterae" értékeinek terjesztésére Nádasdy Sárvár mellett Üj szigeten nyomtatóműhelyt — Mohács óta ez volt az első Magyarországon — rendezett be, versenyre kelve a német, cseh és lengyel nyomdákkal. A munkát a külföldön tanult Abádi Benedekre bízta.2 Ez a nyomda az olvasóközönség elé magyar nyelvtant, verseket, énekeket hozott és magyar fordításban tette közkinccsé az Üj-Szövetséget. A két legértékesebb munka: a magyar nyelvtan (Grammatica hungarolatina) és az ,,Űj Testamentum"' megjelenésének érdeme Sylvester János nevéhez fűződik. Életének abban a szakaszában dolgozott néhány évig Sárváron, miután a krakkói és a wittenbergi egyetemen bevégezte tanulmányait és mielőtt a bécsi egyetemre került volna a héber, majd a görög nyelv tanárának. Valami különös találkozása a különféle törekvéseknek, hogy az első magyar nyelvtan és a Biblia első magyar nyelvű kiadása, amely magyar földön jelenik meg, egy olaszos műveltségű magyar nagybirtokos úr személyes támogatása alatt és udvarában a török háborúk fenyegetésében készül el, mint egy arra a korra jellemző nemzetközi tudományos pályát futó magyar humanista tudós és egy Krakkóban tanult, Bécsből hozott betűkkel dolgozó magyar nyomdász munkája. Sylvester János bibliafordítása nagy nemzeti feladatot teljesít: erős magyar öntudattal tünteti el azt a szégyent, hogy az ő idejéig nem fordították le magyarra a Szentírást. „Néhány évvel előbb — tárja fel maga a fordító a Biblia-fordítás igazi hátterét — gúnyolódtak velünk a többi nemzetek, hogy mikor még az oroszoknak is van saját nyelvükön evangéliumuk, a magyaroknak nincsen". Nem kis megnyugvással jegyezheti meg azonban, hogy mindez 1 Caesar Delpbinus levele Nádasdy T.-hoz 1542. aug. 19 ,,szept. 2 nov. 5. 2 Irodalomtört. Közi. III. 1893, 90., 93—94. 1., Gulyás P.: A könyvnyomtatás története a XV. és a XVI. században (Budapest 1931) 63. sk. 1., Révész I.: Magyar református egyháztörténet I. (Budapest 1938) 65. 1.