Századok – 1943

HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 137

144 HÓ MAN BÁLINT szívós ragaszkodásunk. Ez persze — az ellenkező állításokkal szemben hangsúllyal kell kiemelnem — nem jelenti a népnemzet szociális tartalmának elvetését, csupán azt, hogy a politikai nemzet keretében kell a kor követelményeinek mindenképen megfelelő népi politika érvényesítésére törekednünk. A népi történet alaposabb vizsgálatára meg éppen múlhatatlanul szükség van. Azt, hogy ,.a népiség a maga anyagi és szellemi műveltségével az állam és nemzet összetartó eleme" s hogy a nép avagy népiség történetének fokozottabb művelése kötelességünk, velem együtt minden magyar történetíró kell, hogy elismerje. Korunk történetszemlélete és időszerű törekvései kétségkívül a magyar történettudomány egyik legfontosabb résztudományává avatják a néptörténetet, vagy ha úgy tetszik: népiségtörténetet. De művelőinek nem szabad szemük elől téveszteni, hogy a politikai történet és népiségtörténet, politikai nemzet és népnemzet a magyar történet szemszögéből nézve nem ellentétes vagy éppen egymással szembenálló, hanem egybefolyó és egymást kiegészítő, sőt egybeolvadásra rendelt fogalmak. Ha politikánknak a népiség ápolása és gondozása körül, történetírásunknak a népkutatás terén valóban mulasztásai, fogyatékosságai, hibái vannak, ennek okát nem a történeti nemzet fogalomban, hanem e fogalom korszerűtlen, szűkkeblű értelmezésében kell keresnünk. A politikai síkon a magyar nép közösségi öntudatából sarjadt politikai nemzet népi irányú kiépítésére, tudományos síkon a politikai nemzetet teljes egészében magában foglaló magyar nép mindenirányú élettevékenységének alaposabb vizsgálatára van szükség. * Mily kevés hasznát veheti a magyar történetíró a népnemzetfogalomnak a politikai történet szemléletében, egyik leglelkesebb propagálója árulja el. „A népnemzet fogalma — írja — újra egységbefogja a sokezer darabra tört nemzeti életet, . . . ámde van néhány olyan sajátosan magyar sorskérdés, amely az új világnézetnek sajátos magyar színezetet