Századok – 1943
Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78
102 BOTÁH IMKK ennek tőkéje (5%-kal) 531.000 frt. Ugyanezek a számok Tenkeszentiván esetében: 15.000, 10.200, 205.000 frt. A két puszta tőkeértéke tehát együtt 736.000 frt. Nagyságukat együtt 11.857 magyar holdra ( = 8736 kat. hold) számították, s holdját végül is 63 frt-jával vették meg, ami katasztrális holdanként 85 frt-nak felelt meg. A szolnokiak tehát összesen 746.991 frt-ot fizettek a két pusztáért, jó 10.000 frt-tal többet a becsértéknél.1 Ha figyelembe vesszük, hogy a becslő megállapítása szerint Alcsinak és Szentivánnak egyharmada mentetlen ártér, nem mondhatjuk, hogy az akkori viszonyokhoz képest olcsó vásárt csináltak a szolnokiak. De egyébként a többi feltétel kedvező volt rájuk nézve, öt év alatt kellett a kincstárnak megfizetniük a vételár felerészét, a másik felét hosszabb amortizációs kölcsönnel törlesztették. Ezek a fizetési feltételek szokásosak voltak akkor, más vevők is részesültek bennük, akik a kincstártól valahol birtokot vettek. Ugyanezen évben volt eladó a kincstár varsányi pusztája (2500 hold) is, amelyet azelőtt a szolnokiak gyakran bírtak bérbe. Most máshonnan jött telepesek vették meg 400.000 frt-ért s ott Rákóczifalva néven önálló községet alapítottak. Ezzel a szolnoki gazdák innen végkép kiszorultak. Azonban Alcsi megszerzése lehetővé tette a szolnoki 417 gazdának ha nem is terjeszkedésüket, legalább fennmaradásukat, mert felszabadulásuk óta már ez is veszélyben forgott. Nagy árat kellett fizetniük, ha a pusztáért a másfélszáz éven át, 1848-ig fizetett haszonbér alacsony összegét nézzük. De ekkor már ennek is örülniök kellett. Különben az ármentesítés lehetővé tette, hogy Alcsit most már nagyobbrészben nem legelőnek, hanem szántóföldnek használhassák. A város többi ügye is csak a 80-as években rendeződött volt földesurával, a kincstárral. 1882-ben megveszi a király-i haszonvételek nagyobb részét a kincstártól, ú. m. a cövek- és rakpartbérszedési, halászati jogot a Tiszán és Zagyván, a piaci helypénzszedési jogot, továbbá több épületet és telket a városban.2 Mindezek együttes vételára 80.000 frt. 1884-ben pedig a kincstár eladja 477.620 frt-ért a városi és rékasi italmérési jogot; a város kölcsönökből fedezi a vételárat. Kölcsöne így a Pesti Hazai Takarékpénztárnál (egyéb célra felvett hitelekkel együtt) 800.000 frt-ra szaporodott,3 majd nemsokára 1 millió frt-ra, 6%% kamattal, 40 évi törlesztéssel. Ennyi adósságot vállalt magára a város, hogy maga gvako-1 O. L. Pénzügymin. 53173/1880. sz. % Szolnok jkve 1882, 45. sz. (A szerződés eredetije a város pénztárában.) 3 Szolnok jkve 1884, 169. sz.
