Századok – 1943

Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78

SZOLNOK AGRÁRTÖltTÉNETE Л XIX. SZÁZADBAN 95 változtatás nélkül évi 500 frt bérösszegért használta a város. A kérdéses legelek úrbéri jellegét azonban már kétségbe vonták a helytartótanács 1819-i intimátumának következő szavai: Duorum dominalium praediorum Alcsi et Szentivány quadamtenus onere urbarialispascuiaffectorum. Óí-i tulajdonsá­guk. mini az uradalom magántulajdonába tartozó pusztáknak, annál kevésbbé lehet kétséges, mivel mindig bérlet képen engedtettek át a községnek használatra. A megyefőnök­hriyettes azt javasolja, hogy bár jogilag igénye a városnak a pusztákra nem lehet, kegyelmi úton adassanak neki bérbe mérsékelt bérösszegen, az eddiginek két- vagy7 háromszorosán, tekintettel a város szűk határára s mint központi fekvésű helynek nevezetes kötelezettségeire (kövezés, világítás stb. terén). A város vásárpénz-szedési jogát is kétségbevonta a megyefőnökhelyettes. Bár 1723-ban III. Károly megadta a városnak a vásártartási jogot, 1819-i, az urasággal, a kincstárral kötött szerződése óta a regálékat tényleg elvonták tőle, illetve azóta minden haszonvételt csak bérben bírt a város. Tehát most már csak per útján nyerhette vissza ezeket. Az országos pénzügyigazgatóság (Finanz Landes Direktion) is azt a véleményt adta a budai helytartó­ságnak küldött átiratában,1 hogy Szolnok város folyamod­ványának állításai tarthatatlanok s a város jobban tenné, ha nem ringatná magát folyton csalfa reményekbe. Az ilyen kísérőiratokkal visszaküldött folyamodvány­nak természetesen nem lehetett sikere. Az uralkodó felha­talmazására a bécsi belügyminisztérium 1857 október 31-én leküldte az iratokat a budai helytartósághoz azzal, hogy utasítsa a várost a puszták ügy ében az úrbéri törvényszék­hez, a vásárjogot illető kérése ügy ében pedig a rendes bíró­sághoz.2 Adják ezenkívül a város tudomására, hogy meg van engedve ügyét per helyett egyesség útján is elintézni, mégpedig a budai országos pénzügyigazgatósággal, amely egykori földesurának, a kamarának a megszemélyesítője. Szolnok városa most már tovább pereskedni nem akart, a következő évben csakugyan a neki ajánlott egyesség útjára lépett, amit 1858 június 1-én Szolnokon kötöttek meg a szol­noki pénzügyigazgatcság képviselőivel. Összesen hét pontból áll s az első kivételével a többi hat mind a kincstár igényeit 1 Helytartótan. lt. Ofner Statthalterei, Lokalen u. Materialen. 3270/1857. 2 Az irat, mint а К. k. Ministerium des Innern leirata (Salm aláírásával) a Helytartótan. lt.-ban, Ofner Statthalterei, Lokal u. Mat. 31.778/1857. sz. a. fekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom