Századok – 1942
Értekezések - SZIKLAY LÁSZLÓ: Egy felvidéki családi emlékkönyv a XIX. század elejéről. 65
EGY FELVIDÉKI CSALÁDI EMLÉKKÖNYV 83 irodalom tanszékéért s 1801-től kedve a szlovákok irodalmi egyesületet is alapítottak az iskola mellett.1 Ha a Pongráczesalád, amelynek az elmondottak alapján megvoltak a kapcsolatai a szlovák protestáns irodalmi hagyományokkal, nem követte volna a hazai nemesség e korbeli általános útját s nem csatlakozott volna fenntartás nélkül a magyar nemzeti gondolathoz, a család fentemlített két tagja minden bizonnyal azt a szellemi képet mutatta volna pozsonyi tanulmányai után, mint a szlovák nemzeti eszme későbbi harcosai, akik ugyanazokból a hagyományokból kiindulva ugyanannak az iskolának a hatására mégis más utat követtek mint ők. Már céloztam egyszer rá, itt meg egészen világos: a nemzeti eszme korában a kettészakadásnak elsősorban társadalmi jellege van; a szlovák nemzeti eszme harcosai majdnem kivétel nélkül népi, illetőleg kispolgári származásúak. Talán mondanom sem kell, mennyire összefügg ez a Herderből táplálkozó pánszláv eszmék népiességével, a naiv-népi jövőt formáló erejébe vetett hitével. De lássuk az említett végrendelet más vonatkozásban érdekes szakaszait. A jellemzően latinnyelvű cím, amellyel a végrendelet a krónika szövegébe beleilleszkedik, bemutatja, hogy a család egy-egy ága a Felvidék keleti részére is eljutott: „Testamentum germani fratris mei Joannis Pongrácz, Szobrancini in I. Comitatu Ungvariensi die 31. januarii 1821 mortui, ibidemque penes tertiam suam consortem Annám Szirmay sepulti." A végrendelet szövegéből igen jellemző a kiragadott két szakasz: „Elsőben is, az árnyékvilágból kimúlásom után, bönös lelkemet bönöseken ingyen könyörülő irgalmas szent Istennek áldott kezében ajánlom, kiben egyedül teljes bizodalmomat egész életemben helyheztettem; bönös testemet pedig, az közönséges anyának, a földnek gyomrában jövendő feltámadásék ajánlom, és hogy meghidegedett testem sokáig föld szényen ne tartasson, hanem hova hamarébb pompa nélköl keresztényi szokás szerint eltemettessen, akarom." „Másodszor: Mivel az nagyobbik fiam, Miklós, akit én nagy költséggel és fáradsággal felneveltem, s kitaníttattam, azután pedig felséges királyunknak. I-ső Ferencnek kegyességéből, csupán csak az én híven tett szolgálatimat és érdemeimet ö felsége tekéntvén, tettes herceg Eszterházy Miklós magyar gyalog regimentben mindjárt mint főhadnagy resolváltatott, és én őtet azonnal Pestre, ahol a regiment kvártélyozott, felvittem, egészlen felequipiroztam, és a hónapi főhadnagy gázsihoz (ámbár azt is én fizettem, mivel csak supernumerarius főhadnagynak, gázsi nélköl resolválta őtet őfelsége) még a. ruházaton felöl minden 1 Spolek literatúry slovenské. — Ld. többek között: Jozef Koren: Ilustrované dejiny slovenskej literatúry (Eperjes 1928), 37. 1., Markusovszky Sámuel: A pozsonvi ág. hitv. evang. Ivceum története. (Pozsony 1896), 457—464. 1. G*