Századok – 1942

Értekezések - SZIKLAY LÁSZLÓ: Egy felvidéki családi emlékkönyv a XIX. század elejéről. 65

EGY FELVIDÉKI CSALÁDI EMLÉKKÖNYV 67 szellemi vezetést, s a hazai viszonyokra alkalmazva a romantikus-demokratikus eszmevilágot, a modern Magyarország megteremtésében hatalmas szerepet játszott. Ezért nem csodálkozhatunk azon. hogy a századforduló, sőt. a reformkor nagy fellendülésében, mind a politikai, mind a szellemi élet terén, a magyar nemesi osztály játssza a főszerepet s ezért vált történelmi igazsággá a paradoxonnak látszó tény, hogy a demokrácia élharcosai nálunk annak a nemesi rendnek a tagjai, amelynek sokszor a saját ősei által felállított intézmények ellen kellett harcolnia. A nagy ellenfél: a Habsburgház ügyesen meg tudta találni különösképen a pánszláv álmaikban ringatódzó szláv nemzetiségeinkkel a kapcsolatot. Történelmi szempontból talán csodálkozhatnánk rajta, hogy a nemzetiségek, a kulturpánszlávizmus ,,kölcsönösség"-elméletének megteremtőjével, Kollár Jánossal az élen, inkább vonzódtak a Habsburg-házhoz, mint a velük közös hagyományokból táplálkozó magyarsághoz. - ebben azonban a kor sajátos viszonyai között nem utolsó szerepet játszott az a körülmény is, hogy — mint említettem — a vezetőréteg: a nemesi rend a magyar nemzeti eszméhez csatlakozott.1 Kollár János, de a szlovákság és az egyéb magyarországi nemzetiségek többi írója is, túlhevített szenvedéllyel ostorozzák az „odrodilí synové"-t, az „elfajzott fiakat", akiken, természetesen, a legtöbb esetben éppen a nemesség fiait értették. Igaz, Kollár János Németországban fedezi föl. hogy a régi szlávok közül mily sokan csatlakoztak egyéb nemzetekhez, s lírai-epikus költeményének, a Slávy dcérá-nak előhangjában a tény emlegetésének határozottan németellenes íze van.2 de már a költemény „Acheron" című énekéből, ahol a szlávság „ellenségei"-re mér büntetést Dante Poklának a szellemében és a szenvedélyes nacionalizmus mértékével, nyilvánvaló, hogy főkeserűsége: a szláv fajiságú s a magyar nemzeti eszméhez csatlakozott nemesség „elpártolása". S a XIX. század egész szlovák irodalmán végigvonid ez a panasz-motívum: Kollártól Vajansky-ig, de még azóta is, csaknem valamennyi szlovák író szemrehányást tesz a nemességnek azért, mert a magyarsághoz „pártolt", — természetesen mindenütt úgy állítva be a dolgot, hogy az -„elpártolás" a magyarság erőszakos elnemzetlenítő törekvéseinek köszönhető. 1 V. ö. a szerző tanulmányával: Az asszimiláció kérdéséről. Láthatár IX. 10. 2 Ján Kollár: Slávy dcéra (Pest 1832). Predzpëv.