Századok – 1942

Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43

EGY FORRiis κΐ:τ TÖRTÉNETSZEMI.ÉLET TÜKRÉBEN 53 sokkal kötöttebb formában történt, mint ma, sokszor pedig szószerint való egyezés formájában mutatkozott. Legtöbbször együtt járt ezzel a forrás megnevezése is. Ma ezt néha tudatosan szokták mellőzni, akkor azonban valósággal dicsőségszámba ment. Gondoljunk csak pl. — hogy a hazaiaknál maradjunk — Kézaira, vagy vizsgáljuk meg ebből a szempontból magát az Institutio morumot. Mindazokon a helyeken, ahol tényleges átvétel van, alig egy-lét eset kivételével, mindig ott találjuk a forrás valamilyen formában való megjelölését.1 Lehetetlennek kell tartanunk azt, hogy ha olyan széles irodalom felett rendelkezett volna, mint amilyennek Békefi és az utána következő kutatók feltűntették, annak a szövegben semmi nyoma ne legyen, egyetlen írót sem említsen, holott különben rendszeresen hivatkozik forrásaira. Ebből pedig következik: az Intelmek írója nem igen ismerhetett ilyen király tükör-jellegű munkákat. Ami hasonlóság közte és a Karoling-kor király tükör-írci között van, az nem átvétel, hanem a kor általános szellemi közkincse. Olyan egyezések, mint a rex és tyrannus között vont párhuzam, éppen ezt bizonyítják. .Közhelyek voltak ezek nemcsak a nyugati, hanem az egész keleti hasonló jellegű irodalom terén is.2 A tökéletes király — rex fiús, iustus pacificus etc. általános vonásai valóban megegyeznek az Intelmekben és a Balogh által tárgyalt irodalomban. Azonban ennek a megállapításnak sincs különösebb ereje az Intelmek és a Karoling-kor speculumainak összefüggését, sem pedig az Intelmek önállóságát illetően. Elszemélytelenedett vonások, általános „toposzok ezek, természetes következményei a keresztény ethika egyetemleges alkalmazásának, érvényének a középkori irodalom egész területén. 1 . . . per os Salomonis (Praefatio), . . . nam apostolus dióit . . ., sicut Athanasius dióit . . . (cap. I.), Ipse enim dominus dixit Petro: . . iuxta ewangelii precept um . . . (cap. II.), per David deificum regem (cap. III.), David rex atque propheta dicit ... et idem alibi . . . Paulus apostolus loquitur ... et dominus in cwangelio . . . (cap. V.): et David psallit . . . (cap. VII.), Tu autem fili mi, quotienscumque ad templum dei curris, ut deum adores cum Salomone, filio regis et ipse semper rex dicas (cap. IX.). Szentpétery: Scriptores rerun» Hungaricarum, II. 619—627. 1. 2 Photios írja Michael bolgár fejedelemhez: Οί μέν γαρ τύραννου τά κοινά τών άδικημάτυυν και τά εις άλλήλους πολλάκις ύπερορώσι, πικρώς bè τά fiç έαυτούς έ3ετάΣονσι' βασιλέως bé έστι και άρχής έννομωτάτης έργον, τά μέν είς έαυτόν φιλανθρώπως φέρειν, τά bè εις κοινά και εις αλλήλους biKaiujç εύθετείν και ΜεΕοίγειν. "Αρχε τοίνυν τών υπηκόων, μή πεποιθώς Tupawíbi, αλλά τη τών άρ(ομέναιν εϋνοίςι. Εύνοια γάρ μειΣον όρχής βάθρον καΐ άσφαλέστερον ή φόβος. Migne: Patrologia Graeca. 102. k. 672. 1. V. ö. még Theophylaktos hasonló jellegű iratának megfelelő részét: Migne, i. m. 126. k. 269—270. 1.