Századok – 1942

Értekezések - GUOTH KÁLMÁN: Egy forrás két történetszemlélet tükrében. 43

KGY FORRÁS KÉT TÖRTÉNETSZEMLÉLET TÜKRÉBEN ÖJ önmagát keresi és találja majd meg a múltban, s az „adatok" közül csak azok kapnak értelmet és jelentést, melyek e tekintetben használhatóknak bizonyulnak. E szinte észrevétlenül kísértő nagy veszélyeket csak fokozott és állandó éberséggel lehetett volna elkerülni. S ma már látjuk: ez nem mindig e^s nem mindenkinek sikerült. A harmincas évek elejétől kezdve folyóiratainkat lapozgatva önkéntelenül is szemünkbe tűnik, hogy a szövegel ben itt-ott már valósággal grandiózus távlatok, elképzelések peregnek egymás után. viszont az anyag, melyre szerzőjük építette őket — tiszteletreméltó kivételektől eltekintve —, egjre nagyobb arányokban csökken. Ezekben az évezredeket átfogó és összekapcsoló szemléletekben a tények a maguk egyszerű, szürke mivoltukban láthatatlan pontokká zsugorodtak, s legfeljebb akkor részesültek a megemlítés tiszteletében idézés formájában, ha a nagyvonalú elképzelést támogatták. A reakció tehát az anyagban ragadt pozitivizmusra szinte természettudományi módon és pontossággal bekövetkezett. Ebben a korban jelentek meg Balogh József — kétségtelenül még a jobbak közé számító — tanulmányai az Intelmekkel kapcsolatban. A korhangulat hatása alól azonban — sajnos, ezt kell megállapítanunk — ő sem tudta kivonni magát. Első tanulmányának elején ugyan azt igérte, hogy az Intelmeket „nemcsak történetkritikai, hanem végre egyszer filológiai módszerrel is" megközelíti.1

Pár sorral lejebb azonban már látszik, hogy ez a „filológiai módszer" Békefi eljárásával szemben a másik végletet képviseli: „Nemcsak a könyv frazeológiáját s annak egyes elemeit tettem vizsgálat tárgyává, és nem értem be azzal, hogy szószerint való átvételeket nyomozzak" (ilyeneket nem is igen nyomozott). „Arra törekedtem, liogy az Intelmek gondolatmenetét és eszmekörét ragadjam meg, s ezen az úton határoljam el későbbi korok államelméleti felfogásától."2 A szövegfilológiából ezzel „szellemfilológia" lett, még talán fokozottabb mértékben kitéve ama veszélyeknek, amelyek Békefi „gondolati egyezéseit" is értéktelenekké tették. Módszertani elve egyenesen mintaszerű: „Azt, ami az Intelmekben valóban a XI. század szelleme, esetleg magyar és szentistváni elem — s ez a feladat — csak igen gondos elemzés útján sikerül majd felkutatni. De hogy az individuálisnak tekinthető vonásokat felkutathassuk, elsőbben arra volna \ 1 Nemzet és nemzetköziség Szt. István Intelmeiben. Irodalomtörténeti Közlemények 1927, 1—10. 1. 2 Uo. 1—2. 1. 4*