Századok – 1942
Szemle - Salacz Gábor; ld. 485
SZEMLE 485 és értékelése azonban már nem sikerült eléggé. Helyesen mutatja be, mint fonódik egybe a kor magyarságának a felfogásában a jobb jövő egyedüli biztos záloga: a mult Szent István és Szűz Mária alakjával. — Pákay Zsolt ( A veszprémi káptalan a, X VIII. században, 293—302.1.) csak a káptalan gazdálkodásával foglalkozik. Különösen tanulságos telepítési politikájának ismertetése: a káptalan — amint kitűnik — arra törekedett, hogy a betelepítettek elsősorban a magyarság soraiból kerüljenek ki. — Ijj. Entz Gézának Klimó György, mint Janus Pannonius-kutató c. cikke (303—312. 1.) értékes adatokat hoz a nagy magyar humanista költő XVIII. századi kultuszának az ismeretéhez s önkéntelenül is azt a kérdést ébreszti bennünk: mint is lehet az, hogy Janus Pannonius munkáinak még mindig nincsen teljes és modern kiadása. — Dezsényi Béla tanulmánya: A Nemzeti Újság 1840—1848 (313—356. 1.) példát ad arra, mint kellene valamennyi fonto-iabb magyar újság történetét feldolgozni. -— Salacz Gábornak Az Agliardi-affaire c. értekezése (357—429. 1.) azokat a politikai ós ós diplomáciai bonyodalmakat ismerteti részletesen, melyeket Antonio Agliardi bécsi nunciusnak a magyar egyházpolitikai harc idején, 1895-ben tett magyarországi látogatása idézett elő különösen Bánffy magyar miniszterelnök és Kálnoky külügyminiszter, valamint a Monarchia és a Szentszék között. — Végül a munkaközösség két elhúnyt tagjáról, Kárpáthy-Kravjanszky M. Mórról és Murarik Antalról emlékezik meg Bodnár Rémig, illetve Bónis György. Az egész évkönyv szép bizonysága annak a hasznos és értékes tevékenységnek, ami a magyar katolikus történetírók munkaközössége körében folyik. Munkásságuk nemcsak a katolikus egyháztörténet, de az egész magyar történettudomány szempontjából is rendkívül jelentős. Pásztor Lajos. Marton Ernő: A magyar zsidóság családfája. Vázlat a magyarországi zsidók településtörténetéhez. Kolozsvár 1941. Fraternitas rt. 8° 71, 1 I. — Korunk hangulatának hatása alatt (az emancipáció romjain ülve"), de jó történeti érzékkel, jó olvasmányok alapján készült ez a füzet; irányt mutathat a magyar zsidóság jövendő történeteíróinak. Megállapítja, hogy a magyarországi zsidó történetírók törekvése a liberalizmus korában az volt, hogy a magyaisággal vérségi kapcsolatot mutassanak ki (kazár-eredet), és hogy a magyar multat lehetőleg tisztának tüntessék föl antiszemita hullámoktól. Végigmegy a Magyarországba irányuló zsidóbevándorlások történelmén, előadva, hogy zsidók valószínűleg voltak Magyarország területén már a honfoglaláskor. Egy hullám jött az első keresztes hadak korában, másik nagyobb hullám a tatárfutás után, volt beszivárgás Zsigmond korában még Franciaországból is, megint erős bevándorló csapat jött a török korban a Balkán felől, majd 1670-től (Lipót kitiltja a zsidókat Bécsből) Ausztria, 1726 után (III. Ká-oiy családonként csak egy zsidónak engedélyezi a házasodási Morvaországban) Cseh-és Morvaország felől, 1772-től (Lengyelország felosztása) Galícia felől. A galíciai bevándorlás megszűnését 1825-re teszi, ellentétben Kovács Alajossal, aki 1869-et. fogadja el határnak ebből a szempontból. M. azt veszi alapul, hogy a Magyarországon élő zsidók közt 1825-ben képviselt legmagasabb százalékot a galíciai határ mrnt?n fekvő vármegyékben élő zsidóság. Föltevését könnyedén elutasítani nem lehet, bár bizonyosnak csak az állítható, hogy 1869 után bevándorlás nem volt, vagy ha volt, erősebb kivándorlás ellensúlyozta. Minden monográfia egyoldalú, vagy legalább egyoldalúnak tűnik föl. M. derék munkájában egyoldalú keserűség, vagy annak
