Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407
A M AGY AH KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 416 viszont ennek hatalmát intézményesen korlátozzák, önkénykedésének gátat vetve, a választott szolgabírák. A tized- és századkerületek eltűnnek, helyettük, a szolgabírák számának megfelelően, négy járásra oszlik a megye. Ez területileg immár egységes, szorosan zárkózik a szomszédos megyékhez, közöttük nincsenek hézagok. Most már, amióta a nemesi birtok is a megyének a része, határozottan meg lehet jelölni, hogy hol fekszik, holott korábban csak elvétve hozták a kettőt kapcsolatba. A megváltozott idők jele, hogy szokásos lesz a várföldről is megmondani, melyik megyének a része. Tehát így írják: a zalai vár földje, amely Zala megyében fekszik.1 Korábban, amidőn a Várbirtok önmagában jelentette a megyét, erre a tautológikus kifejezésre nem volt szükség, amióta azonban a megyék területileg egységesek lettek és távoleső várbirtokok más megyék alkotórészeivé váltak — pl. Szolgagyőr részei 14 megyébe olvadtak be2 —, már célszerű volt közelebbi meghatározásul az új kerületre is hivatkozni. Az említett kifejezések azért figyelemreméltóak, mert következtetni engednek az időpontra, amelyben a serviensek beilleszkedtek az új szervezetű megyébe. A Zaláról szóló, idézett adatok 1265-ből és 1267-ből valók, s így itt ekkorától kezdve datálhatjuk a nemesi megye életét. Az ország nagyobb részében azonban bizonyára valamivel későbbről. Évhez kötött pontos időt sehol sem lehet mondani — még Zalában sem —, mivel különböző elemek hosszas fejlődés során bontakoztatták ki az eredményt. Jellemző, hogy az egykori gyepűelvén keletkezett megyék, mint Turóc, Liptó, csak a XIV. század elején értek el oda, ahol Zala vagy Somogy IV. Béla korában volt. A nemesi megyék kialakulása tehát hosszú folyamat, s keletkezésük csak valamennyi helyi tényező figyelembevételével érthető meg. A döntő mozzanat azonban valamenynyinél, legalább a honfoglalás alkalmával megszállott területen, a királyi servienseknek a megye keretei közé lépése volt. Ahol magukat nemeseknek nevező királyi serviensek éltek comes körül csoportosulva, ott az új nemesi megye fenntartotta a régi királyi ispánság nevét, ahol azonban hiányoztak, vagy más központ felé sodródtak, ott ennek emléke feledésbe merült. A szorgos kutatás több oly ispánság emlékét idézi, amelyek nem fejlődtek autonóm megyékké. Azt meg a mai topográfiai viszonyok is elárulják, hogy a királyi ispánságok a serviensi, nemesi birtokok csatlakozásá-1 Holub i. m. J 02. 1. a Tagényi K.: Szolgagyőr. Századok 1882, 394. 1.
