Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407
A M AGY AH KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 416 a negyedik bírótárs kényszerű elmaradását, bizonyosra vehetjük, hogy a bírákat nem ő maga szemelte ki, hanem azok a nemesek megbízásából viselték tisztüket. Egy távollévő embert ugyanis a nemesek gyűlésén nem választhatott volna maga mellé.1 Már Béla uralkodása alatt szorossá válik a kapcsolat a királyi serviensek, azaz nemesek és az ispán közt. Oly annyira, hogy a király 1269-ben parancsát Zala megye nemeseihez intézi, ezek mint testület válaszolnak, mégpedig a megyésispán pecsétje alatt.2 Az autonómiát ekkor már kialakultnak tekinthetjük, legalább is Zalában, a választott bírák és a központi hatalom végrehajtó közegének együttműködését pedig teljesnek. A választott bírák száma aligha volt pontosan megrögzítve, s bár az 1248-i komáromi-győri, az 1268-i zalai, valamint az 1278-i somogyi példa szerint mintegy magától négyben készült megállapodni, mint láttuk, 1268-ban ugyancsak Somogyban még ötöt. delegált a nemesség. Igen valószínű, hogy a fejlődés szabadjára hagyása esetén az egyes vidékek a nemesség számához és a terület nagyságához mérten hol több, hol kevesebb bírót választottak volna. A XIII. század végén azonban általános szabályozás keretében végérvényesen állandósult, hogy megyénként hány nemesi képviselő legyen. III. Endre 1291 -i decretuma ugyanis négyben szabta meg számukat. Bizonyára azért, mert általában ennyien tevékenykedtek országszerte. A decretum szóbanforgó intézkedései a következők: Az ispán bírságot nem szedhet és nem ítélhet a négy kijelölt nemes nélkül (5.). Ha a király új pénzt veret, akkor minden megyében (provincia) az: ispánnal a négy becsületes ember gondoskodjék ennek forgalombahozataláról és a régi pénz beváltásáról (12.).* Ha a nádor az országban igazságot szolgáltat, minden megyében (provincia) az ispánnal együtt menjen és ítéljen a négy kijelölt bíró, s ha jogtalanul járna el, ez a négy ember ispánjával együtt köteles tiltakozni és a királynak jelentést tenni (14.). Az idézett pontok nemcsak a nádor hatáskörének megszűkítéséről, hanem a megye befolyásának megerősödéséről és a nemesség képviselőinek meg az ispánnak egységbe foglalásáról is tanúskodnak. A megyei hatóságot oly kiforrott alakban tüntetik fel, mint akár XIV—XV. századi emlékeink. Ismételjük, bizonyára a decretum rendelkezéseire vezethetjük vissza, hogy később is, minden területi különbség ellenére, 1 Wenzel, VIII. к. 210. 1. ? Holub i. m. 104. 1. közli a facsimiléket.
