Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

402 DOMANOVSZKY 8ANDOR eával a Pázmány-egyetemre, majd Magyar Történetének megírásával elvesztette a kapcsolatot ezzel a tárgykörrel. A Törökkori Kútfőkből így csak egy kötet jelent meg; külön fedezet hiányában ez az amúgy is nagy akadályokba ütköző sorozat abbamaradt. A kellő szaktudás, főkép a török nyelv és paleográfia nehézségei is közrejátszottak ebben, ámbár a török paleográfia problémáját, amelynek megvalósítását Klebelsberg gróf magyar feladatnak hirdette, az Országos Levéltárnak Fekete Lajos munkájával sikerült megoldania. Ennyire szétágazó föladatokhoz azonban nemcsak az anyagi eszközök nem voltak elégségesek, hanem akkor még nagyrészt a kellőleg képzett kutatók is hiányoztak. Az eredeti elgondolás az volt, hogy az egyetemről kikerülő új historikus nemzedék fogja diplomájának megszerzése után a kiadni tervezett iratok anyagát másolni. Ilyen fáradságos és saját fejlődésük és jövőjük szempontjából terméketlen munkára azonban hosszabb ideig a képzettségük és tehetségük folytán megbízható ifjakat alig lehetett visszatartani. Az olyan kiváló kutatókat, mint Hajnal István, Mályusz Elemér, Miskolczy Gyula, Paulinyi Oszkár, önálló munkára kellett engedni: A másolás, egyes nagyobb földolgozások vagy kiadványsorozatok részére, tehát szűkebbre szorult össze, már azért isj mert a feldolgozók sem tekinthettek el attól, hogy az anyagot maguk nézzék át. Mire pedig az első nekilendülés után az; újabb generáció felnőtt, az elhelyezkedés nehézségei okoztak bajt; a különleges munkára alkalmatlan, gyengébb képzettségű ifjak elfoglalták a megürülő állásokat és kiváló társaik velük szemben a pénzügyminisztérium meg nem értő formalizmusa miatt igen hátrányos helyzetbe kerültek, A publikálandó kéziratanyag fölhalmozódása miatt nagyobb új témákra nem is kaphattak megbí; ást. Hogy a klebelsbergi lendület megújulhasson, arra volna szükség, hogy egyrészről a publikálásra bőségesebb anyagi eszközök álljanak rendelkezésre, másrészről a tudományos pályára menő ifjúság nyomasztó helyzetén lényeges könnyítés történjék. Klebelsberg, ha már általánosságban nem tudta megoldani a középosztály kérdését, amelyet a háborús és a háború utáni pénzügyi politika meggondolás nélkül áldozott föl, gondosan őrködött azon, hogy a kiemelkedőbb értékeket veszni ne hagyja. Megbízások és kiküldetések, kutatási segélyek és írói tiszteletdíjak mindig idejében érkeztek, hogy a bajt elhárítsák. Az idősebbeket ugyan nagyon bántotta, hogy megélhetésüket is csak ezek az eszközök biztosíthatják — ezt Klebelsberg maga is érezte —, de ezen nem volt módjában segíteni. Azon őrködött tehát, hogy