Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

К M LÉ К KZ К S GRÓF KLF.B К LS В К RG KC'NÓ ELNÖKSÉGÉRE 391 Ezzel le volt fektetve az alap. A „Törökkori Források" szabályzatát már mutatis mutandis lehetett megalkotni s a részletek meghatározásában rá lehetett térni azoknak az utasításoknak megszerkesztésére, amelyek az egyes munkatársakat voltak hivatva útbaigazítani az anyag kiválasztásának szempontjairól, a közlésnél követendő elvekről, a közölt szövegek megállapításáról, a szövegben eszközölhető módosításokról, az alkalmazandó helyesírásról és jelekről, az egyes közölt darabok közlési módjáról és a hozzájuk fűzendő magyarázatok szempontjairól és technikájáról, az értekezésszerű bevezetés mikénti szerkesztéséről és a munka használhatóságát szolgáló mutatók készítéséről. Ez nem volt könnyű föladat. Alapul szolgálhatott ugyan a Tudományos Akadémiának a középkori latin források közlésére nemrég kidolgozott szabályzata, amely azonban főkép a szöveg helyesírási kérdéseit, továbbá a rubrumokra és a mutatóikra vonatkozó utasításokat tartalmazza. A tervezett újkori publikációnál azonban egészen más problémákat kellett megoldani. A legnehezebb volt a kiválasztás minkéntje. A', újkori forrásanyag nagy bőségénél arra kellett szorítani a középkori közlések részletességéhez szokott kutatókat, hogy az anyagnak csak döntő fontosságú iratait válogassák ki s az azonkívül szükséges mozzanatokét kivonatos alakban — legföljebb szószerinti idézetek beiktatásával lehetőleg az iratot megelőző és követő magyarázatokba szorítsák bele. A földolgozandó tárgy szerint ennek a megválogatásnak és másodsorba szorításnak azonban igen különbözőkép kellett történnie. A másodsori iratok közt is lehettek olyanok, amelyeknek teljes terjedelemben, de nem önálló számként való közlése volt kívánatos. Levelezéseknél és vitáknál a másik fél írása nélkül egy-egy irat alig volt megérthető. .Minthogy pedig olvasóközönségünk aránylag vékony rétege mellett figyelemmel kellett lenni, hogy a Társulat új kiadványának mentől több érdeklődőt szerezzen, uz élénkítésnek és érthetőségnek erről az eszközéről nem lehetett lemondani, de azt olyan keretek közt kellett alkalmazni. hogy a tudományos színvonalnak ne váljék kárára. A későbbi tapasztalat is igazolta, hogy ez volt a legnehezebb elvi kérdés, amelynek sok munkatárs a velejáró nagyobb munka s a megszokás miatt — alig tudta magát alávetni. Nagyon fontos volt az is. hogy a bevezető tanulmányok a kérdés tudományos összefoglalásával a problémát dolgozzák föl s ezzel az anyag áttekintését is lehetővé tegyék, de semmikép se legyenek a közölt anyagnak egyszerű kivonatos átírásai. A terjedelem erős korlátozása s a magas