Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

EMLÉKEZÉS Q RÓ ff KLEBELSBERO KUNÓ ELNÖKSÉGÉRE 385 életét és minden ügyét áttekintette volna s az általános irányvonal elveszett. Az egyensúly helyreállítására az új vezetőségnek le kellett térnie a hagyományos útról. A Társulatot ugyanis egyes kiadványai nagyon megterhelték. Ilyen volt mindenekelőtt a Társulat félszázados jubileuma alkalmából Bányai Károly szerkesztésében megindított névmutató a S ázadok anyagához, amely egészen elhibázott alapon tíz-tíz év anyagát külön-külön kötetben kívánta földolgozni s ezt oly részletességgel tette, hogy a sok pénzt igénylő repertórium túlnyomólag henye, értéktelen anyagával valósággal használhatatlanná lett. Ezt a vállalkozást a már sajtó alatt lévő első kötet után meg kellett szüntetni. Do kénytelen volt lemondani a Társulat a Történelmi Tár megjelentetéséről is. Ez a folyóirat folytatása volt az Akadémia Magyar Történelmi Tárának s- az Akadémia jelentős, évi 3500 kororányi segélyével jelent meg évi négy füzetben, folyóiratszerűen. Nagyrészt levéltári kutatások anyagát közölte és földolgozásai is csak félföldolgozásoknak voltak mondhatók. Üj formájában azonban beleesett abba a hibába, hogy közléseit a kor kívánalmainak már meg nem felelő „levéltári kalászatok" rendszerében annyira elaprózta, a publikált anyag rengetegéről annyira nem adott semmi áttekintést, hogy a céhbeli historikusok sem igen tudták sok hasznát venni s jórészt csak a régi kuriózumokat kedvelő dilettánsokat -elégítette ki. Kiadása évről-évre tekintélyes terhet jelentett, amelyet a korábbi megtakarított pénzekből, a gyűjtött tőkéből kellett fedezni. A Társulat tehát 1911-ben fölmondta az Akadémiával kötött megállapodását s így ez a folyóirat ezzel az évvel megszűnt. Ezen íelül azonban a S ázadok terjedelmét is évi 10 nyomtatott ívvel csökkenteni kellett. Bármily sajnálatosak voltak is ezek a rendszabályok, a Társulat ennek köszönhette, hogy két év alatt tisztázta vagyoni helyzetét és ismét erősebben hozzáláthatott föladatainak komoly megoldásához. Új perspektívák nyíltak meg Thallóczy Lajos elnökké választásával az 1903. év végén. Thallóczy az alaptőke gyarapításával akarta a Társulat jövőjét biztosítani és ezért arra törekedett, hogy előkelő összeköttetéseit fölhasználva, mentől több alapító tagot nyerjen meg a Társulatnak. Amikor Eerenc JÓ7sef király alapítványát jelentette be, ez megindította az alapító tagok tömeges belépését. A Társulat vagyona, amely 1912-ben 135.000 korona volt, rövid három évi elnöksége alatt 200.000 koronára emelkedett, úgy látszott tehát, hogy a Társulat új virágzás előtt áll, amikor 1916 december elsején Thallóczy a hegyeshalmi vasúti katasztrófa áldozatává lett. Századok 1042. IX-X. 25