Századok – 1942

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd (II.) 377

RLNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD 383 nyomán az avatatlanok és gáncsoskodók a magyar tudománypolitikáról szólva, újra fényűzésről és túlzásról szónokolhattak. Ez a „fényűzés", ez a „túlzás" teremtette meg azt a hatalmas kulturális erőtartalékot, amely módot adott nekünk, hogy a gazdasági élet újabb válsága ellenére művelődésünk alapvető intézményeit átmenthettük a jobb időkre, s mikor ezek az idők elkövetkeztek, a visszatért országrészek művelődési szervezetét akadálytalanul kiépíthettük. Tíz esztendővel ezelőtt, gróf Klebelsberg Kuno ravatalánál Széchenyi István szavait idéztem. Most is e szavakkal végzem elmélkedésemet. „A hon igaz szeretete nem vakszerelem, tartalma valami nemesb s állandó gerjedelmek", nem a nemzet hiúságát legyezgető érzés, hanem „a nagy parlag" művelésére ösztönző eszmék, szenvedelmek és törekvések foglalata. Klebelsberg Kuno ilyen igaz honszeretettel, színes eszmékkel, tüzes szenvedelemmel, nagy törekvésekkel, dús alkotásokkal szolgálta hazáját. Emlékezzünk reá hálával és tisztelettel! A Magyar Történemi Társulat emlékülését megnyitom.