Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 29 bail érdekszervezet. Alapvető egysége most a kis család lesz. amiben a vérségi összetartozás tudatát as életvitelnek, a hagyományozásnak, nevelésnek közös üzeme erősíti meg. A szomezédságos viszony, a foglalatosságok kölcsönös egybeilleszkedése által, legyőzi a távolibb vérségi kapcsolatokat. Életformák illeszkednek egymásba az ösztönös egybeverődés helyett, ami például a bizánci kultúrkör délszlávjainak nagycsaládjaiban általánosul. A magyar társadalomban még erősebben elmosódik a nemzetségszervezet, mint a lengyelben, de még a skandináv társadalmaknál is erősebben. Új problémákat ad ez fel; a nemzetségszervezet sem egyértelmű fogalom. A magyarázat ismét nem valami vérségi-lelkület elemzése útján keresendő, hanem ismét csak a nemzetség társadalomképletét felépítő módszerek vizsgálatával. Ugyanilyen feltűnő sajátossága a magyar fejlődésnek a partikuláris társadalomalakulások aránylag gyenge jelentkezése; a lengyeleknél, de a skandinávoknál is aránylag erősebb az egyes vidékek külön történeti szerveződése. És a lengyel partikulárizmusnak mégis alig van köze a nyugatias hűbériséghez. Tehát a partikulárizmus is csak külsőleges fogalom, eltérő lényeges formák rejtőzhetnek alatta. A francia és a német hűbérvidékek elküíönülése sem érthető meg tehát külsőlegesen. az érdekek mechanizmusával magyarázva. A magyar hűbériségnélküli hűbériességről adott rajzunk csak hozzávetőleges elképzelés, a források beható ismerete nélkül; de célunk csupán az, hogy a vizsgálatot valami közös, minden fejlődésben azonos természetű elemi társadalomképző módszerekre irányítsuk. Még inkább mentegetnünk kell magunkat e céllal akkor, amikor a lengyel és a skandináv népek „hűbéries" fejlődéséről szólunk, hiszen itt még az irodalmi feldolgozásokat is csak igen felületesen használhattuk. A lengyel fejlődésben1

kifejezettebb, tartósabb a leszármazáskötelékek szerepe, egyébként azonban a hűbériség-íendiség a magyarhoz sok tekintetben hasonlóan alakult. 1 D. Halecki: La Pologne de 963 à 1914 (Paris 1933). — S. Kutrzeba: Grundriss der polnischen Verfassungsgeschichte (Berlin 1912). •— J. Rutkowski: Histoire économique de la Pologne avant les partages (Paris 1927). — La Pologne au VIIe Congrès International des Sciences Historiques. Varsovie 1933. (Gyűjteményes munka; főként Z. Wojciechowski és К. Tymieniecki tanulmányai.) — H. F. Sehmid: Lehenswesen und slaviscbe Rechtsordnung. Résumés des Communications présentées au Congrès (Varsovie 1933), 19. 1. — К. Maleczynski: Abendländische Einflüsse auf die polnische Urkunde des XII—XIV. Jhs. Résumés des Communications présentées au Congrès (Zürich 1938), I. 51. 1. — W. Semkowicz: Der polnisclischlesische Adel bis zum Ende des XIV. .Ths. (Uo. 135. 1.) — C. Tie-