Századok – 1942

Történeti irodalom - Ritter; Gerhard: Machtstaat und Utopie. Ism.: Guoth Kálmán. 344

TO KT К N KT Г IRODAI,ОМ 347 salto mortale-nak látszik. De csak első pillanatra. Szerinte t. i. az erény (virtù) a simulékony tigris-erő, mely képessé teszi a történeti hőst ellenségei eltiprására. Férfiasság és bátorság az alattvalók nevelésének is célja, mert ez az állam érdeke. Ez az államérdek pedig felette áll minden másnak, az erkölcsi célnak is: hiszen vallás és erkölcs sem örök, megváltozhatatlan értékek •— szerinte, hanem az állami élet termékei. Követk'ezésképen: az állam érdekei szerint módosíthatók. Ennek a felfogásnak bizony édes-kevés köze van keresztyénséghez, antikvitáshoz egyaránt. Machiavelli Fejedelmével egy évben, 1516-ban jelent meg Erasmus és Morus hasonló tárgyú munkája is. Ezek jellege azonban egészen más. Az Alpoktól északra az antik kultúra fénye nem hatott olyan elvakítóan, mint Itáliában, s nem tudta árnyékba borítani a középkor etikai értékrendszerét. Machiavelli-féle pogányság helyett itt a középkor és a renaissance, a keresztyénség és a humanizmus értékeinek összeegyeztetésére törekedtek. Erre tett kísérletet Erasmus is, Institutio principis Christiani c. munkájában. Szerinte a cél a hajdani bűntelen állapot visszaállítása. A háború erkölcstelen, az emberi természettel ellenkező állapot: mindig csak rombol. Az államnak az igazságra kell épülni, különben nem állam, hanem tyrannis. R. szerint Erasmus nem látott be a hatalmi harc igazi lényegébe. Felfogása a kis államok álláspontja, melyeknek nincs kilátásuk a hatalom megszerzésére, a terjeszkedésre: külpolitikájuk célja így csak a béke lehet. Látszatra egészen hasonló felfogást képvisel Morus Utopia-ja is. De csak látszatra. A politikai ábránd fogalmának ez a megalkotója — mondja R. — korántsem volt ábrándos természet. Morus nagyon is reálisan látta a korabeli Anglia helyzetét és lehetőségeit. Látta, hogyan zsarolja a feudális nemesség a népet, hogyan rombol a zsoldos katonaság, s gátolja ezzel mindkettő a békés ipar és kereskedelem kifejlődését. Segíteni ezen az állapoton csak az egész társadalom megváltoztatásával lehet. Morus szerint erre csak egy sziget — Utopia — alkalmas, mert Európában az állam a gazdagok összeesküvésének egy neme, s az állami törvény ezek uralmának eszköze. Utopia szigetén nincs magántulajdon; a filozófusok, azaz a legjobbak uralkodnak: önkényük ellen biztosíték a gyakori hivatalváltozás és a népszavazás. Idegen népek ellen háborút nem viselnek, mert mindenük van — vas kivételével (Anglia akkor vasban bevitelre szorult). Ha nagyon elszaporodnak, kivándorolnak a legközelebbi szárazföldekre (Morus korában Írországba). Mások mint hivatalnokok mennek idegen földre: megmutatják, hogyan kell kormányozni, s révükön ezek az idegen országok szövetséges államokként csatlakoznak Utópia szigetéhez. Erőszak helyett Utopia vezetői a barátság, a gazdasági és politikai együttműködés útját választják. S ha mégis háborút kell viselniök, nagyon vigyáznak arra, hogy a nagyértékű szigeti faj lehetőleg ne ontson vért. Inkább megvesztegetik az idegen állam vezetőit, vagy eltétetik láb alól őket. Végső szükség esetén a szomszéd népeket uszítják az illető állam ellen, vagy zsoldosokkal veretik le. Világos mindezekből — mondja R. —, hogy Utopia