Századok – 1942
Történeti irodalom - Úr és paraszt a magyar élet egységében; ld. Eckhardt Sándor - Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. Ism.: Gerézdi Rabán. 338
338 TÖRTÉNETI IRODALOM 338-a balkáni őshazából ered, amelynek klimatikus és növényzeti viszonyai szinte szükségszerűvé teszik a legelők időszaki változtatását. Arra az „érvre", hogy a románok a népvándorlás viharai elől az erdélyi hegyekbe húzódtak s onnan a világért sem merészkedtek elő a középkor végéig, válaszolnunk sem érdemes. Különös azonban — s az általános felfogással merőben ellenkezik — az az elgondolás, hogy a pásztori életmód, helyesebben annak vándorló, területhez nem rögzített formája káros volt a román nép szempontjából. Kétségtelen, hogy ilyen extenzív gazdálkodást űző nép sohasem tudja földjét olyan igazán meghódítani, mint helybenlakó, földmívelő társa; tény az is, hogy a vándorlás során sok népi elem kárbaveszhet; másrészt az is tény, hogy eddig éppen ellenkezőleg képzelték: az ősrománságot a szlávok balkáni térhódításának idején — amikor a balkáni latinság helyhezkötött maradékai sorra eltűntek az idegen áradatban — egyedül mozgékonysága s életformájának sajátossága tartotta fenn. Összegezvén az elmondottakat, meg kell állapítanunk, hogy S. is, mint, sajnos, sok román társa, félreérti a nemzeti célok szentesítő erejét, s azt hiszi, azoknak érdekében olyan állításokat kockáztathat , amelyek egy lépéssel sem segítik előbbre, hanem inkább megcsúfolják a tudományos kutatást. Ezeket az állításokat a való tények birtokában pontról-pontra megcáfolhatjuk, s ezek után a tudomány szempontjából akár el is felejthetnők. Még sem szabad ezt tennünk, mert mögöttük hatalmas fenyegetés lappang: a román propagandának kitűnően bevált, gyakorlott gépezete és magyarellenes céljai, amelyeknek szolgálatában, múltbeli példákból ítélve, egy-egy ilyen áltudományos cikk is komoly eredményt érhet el. A történész nem tehet többet, mint hogy szaktudománya területén figyelemmel kíséri és lehetőleg irtja az ilyen termékeket; ennyit azonban meg kell tennie. Elekes Lajos. Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. 1221 — 1864. (Olaszországi Magyar Emlékek, közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet, III.) Budapest 1941. Magyar Tudományos Akadémia. 8° CLX, 704 1. ' Mikor a magyarság a kereszténységet fölvette, akarva, nem akarva a keresztény latin kultúrával jegyezte el magát. És ez kultúrájának szellemét és irányát egy félévezredre megszabta. Természetes, hogy a latin szellembe belenőtt elitet, amely az egész középkoron át a papsággal jelentett egyet, a szellem nehézkedési ereje a forráshoz húzta, ahol a latinitásnak (és ez az ősi Róma törvényes utódjában, a pápaságban és a tőle vezetett római egyházban testesüit meg) legtisztább vizét vélte megtalálni. A pápaság a keresztény tanok letéteményeseként híveinek egész életét maga akarta irányítani. Szellemiek terén ez a törekvés két pólus, Páris és Bologna egyetemei körül kristályosodott ki, amelyek a megkeresztelt latin szellem két nagy vívmányát, a Teológiát és a Jogot emelték magasra. Eleinte mindkét egyetemet egyaránt
