Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

A MAGYAR. KÖZNEMESSÉG KIALAKl tÁSA 323 bogy a Tisza és a Bodrog találkozásánál, Tarcal hegyén várat építhessenek maguknak.1 A várjobbágyság történetéből ugyancsak két jellemző példát idézhetünk. A Bolondóc vár kötelékébe tartozó söregi várjobbágyok a tatárok közeledésének hírére saját elhatározásukból és költségükön sietve megerősítették Danuskő hegyet s ott igen sok embernek menedéket nyújtottak. Erdemeikért IV. Béla 1245-ben a királyi serviensek közé fogadva be őket, a hegyet erődítmény építésére nekik adományozta.2 Bár a várat, a Gömör megye délnyugati szögletében lévő mai Ajnácskő várát már mint servienseknek kellett fçlépiteniôk, kétségtelen, hogy még várjobbágy korukban kezdték meg a munkát. Tovább megőrizték társadalmi csoportjuk jellegét azok a pozsonyi várjobbágyofy, akik a várban, a kialakuló város magjában, saját költségükön egy tornyot építettek, miért is jutalmul IV. Bélától 1245-ben Nyék földjét nyerték adományul.3 Az ő vállalkozásuk aligha volt elszigetelt. Igen valószínű, hogy a régi székhelyekből alakult többi városban is hasonlóképen építkeztek azok az előkelő várjöbbágyok, akik egykor az ispán kúriája mellett tartózkodtak, s a várispánság felbomlása, illetőleg átalakulása után sem költöztek vidéki birtokaikra. Feltehetőleg nem egy közülük az új városok lakosságának, a polgárságnak az elitjébe került be, mint a városi erődítmény egy-egy fontos pontjának tekintélyes, vagyonos és harcos tulajdonosa. Mályusz Elemér. 1 Fejér V/3. 179. 1. A Máriássy- és a Kállay-család várépítésére (1284, 1285) vonatkozólag ld. Könyöki J.: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra (Budapest 1906), 39. 1. 2 Iványi i. m. 9. 1., lia i. m. Turul 1940, 72. 1. 3 Fejér, IV./l. 380. 1. Szűzadok 1942. VII—VIII. 30