Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
292 MÂLYUSZ ELEMÉR ban1 — a szolgarendűek, a nem-szabad származásúak közül is kiválaszthatták. Éppen a nyugati analógiák alapján úgy látszik, hogy Kálmán intézkedése, azonkívül, hogy haderejét növelni törekedett, egyszersmind az arányt is megszabta, hogy kíséretükben hány nehézfegyverzetű legyen. A XII. század végén az előkelők csapata még mindig csak néhány páncélosból állott. Kitűnik ez III. Bélának a Frangepán-család őse számára 1193-ban juttatott adományából is. Bertalan vegliai comes ekkor elnyervén a tengerparti Modrus megyét minden jövedelmével, a következő terheket volt kénytelen magára vállalni: Ha a király hadba hívja a horvát haderőt, ő meg utódai az ország határain belül folyó háború esetén tíz, külháborúra pedig négy páncélos vitézt küldenek a táborba.2 Példánk azonban a nehézfegyverzetű katonaság értékét is illusztrálja, hiszen a néhány vitézért a király egész ispánságot adott cserébe.3 Az imént ismertetett esetek tanúskodnak a páncélosok fontosságának felismeréséről, de inkább csak kísérleteknek, kezdeményezésnek tekinthetők. Az egész magyar haderő átszervezése IV. Béla nevéhez fűződik. Ő valóban a szó szoros értelmében egyetlen lehetőséget sem hagyott figyelmen kívül, hogy nehézfegyverzetű harcosainak számát megnövelje. Ilyeneknek a kiállítását követelte meg a kialakuló, fellendülő városi közösségektől is. A király és kora tudatos eljárását, de egyszersmind jelentőségüket is Szatmárnémeti város két privilégiumának rendelkezéseiből ismerhetjük meg. Az első kiváltságlevél, amelyet még 1230-ban II. Endre adott ki, azt kívánta a várostól, hogy a bíró négy ijjásszal (sagittarii) vonuljon hadba. A második, amely V. István ifjabb király kancelláriájában 1264-ben kelt, már hat páncélos (loricatus) kiállítását rótta a városra.4 Béla éles szemét 1 Waitz i. m. V. k. 330. s köv. 1., Delbrück i. m. III. к. 236. s köv. 1. 2 „infra limites regni cum decern loricis in recompensatione suscepti beneficii nobis assistai. Extra regnum vero cum quatuor loricis nobis serviat." (Thallóczy—Barabás: A Frangepán-család oklevéltára, 4. 1.) 3 Vinodol fejében, amelyet II. Endrétől kaptak meg a Frangepánok, „cum tribus militibus armatis decenter et honeste" kellett • szolgílniok az ország határain belül, azokon kívül pedig kettővel. IV. Bála 1251-ben összegezvén kötelezettségeiket, azokat így állapítja meg: A horvát haderő összehívása esetén, a Gozd-hégyen inneni háborúban „servient nobis cum XX armatis decenter expeditis". azon túl pedig tízzel. (Frangepán-oklovéltár, II. k. 399., 407. 1. Az oklevelek kritikájára ld. Szentpétery i. m. 713. és 944. sz.; Századok 1914, 683. s köv. 1.) 4 1230: . . villieus ipsorum armatus cum quatuor personis sagittariis nobiscum exercituare teneatur"; 1264: ,,. . .ad exercitum
