Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
a m aoya1í köznemesség kialakulása 289 a milesek rendjéből va'ók csak a legsúlyosabb ok miatt mernek otthon maradni. 1 őket, tehát a saját birtokaikon gazdálkodó jómódú magyarokat hívták az aranybulla korában királyi servienseknek. Éppen P. mester előadása érzékelteti legjobban az előkelők és a harcos magyarok közti különbséget is. ő, ha a magyarság sorsát intéző tényezőket meg kell jelölnie, mindig a fejedelmet és előkelőit nevezi meg: dux et sui primates, dux et sui principes, dux et sui iobagiones, dux et sui nobiles,2 amiből az is nyilvánvaló, hogy a ,,nobilis"-t az aranybullával egyező értelemben használta. A honfoglaló harcosoknak, a mileseknek azonban nincs semmi szavuk a kormányzásban. Ügy annyira, hogy bár Árpádot a mi lesekkel kísérteti el Szerre, itt a törvényeket csak a fejedelemmel és a nobilisokkal hozatja meg, velük állapíttatja meg, miként kell szolgálni a fejedelemnek és a primates-nek. Hozzátehetjük: teljesen az író korának, a XII. százael végének megfelelően. A nobilis és miles közti ürt fejezi ki Anonj mus azzal is, hogy a fejedelem lakomájáról szólva, neki és a nobilisoknak arany edényekben, a servienseknek és parasztoknak ezüst edényekben hordatja fel az ételeket és italokat. Ez a miles, a XIII. század királji serviense őrizte meg — a lovaggá lett nobilisokkal szemhen — a régi magyar fegyverzetet és hadi taktikát. Elég sokan voltak, hegy a megyei csapatokkal, a vár jobbágy tággal együtt tömeget jelentsenek,seléggéharciasak, hogy nem egy csatában derekasan megállhassák helyüket. Az aranybulla szerint előzőleg támadó hadjáratra, az ország határain túlra is elkísérték a királyt (7. pont). Bizonyára sikerrel oldottak meg sok feladatot, azonban a közelharcban nem számíthattak egyenértékűnek a lovagokkal. Amíg a közeledő ellenséggel szemben ijjukat használhatják, amíg — alkalmas terepen, széles sík mezőn — könnyen kitérhetnek előle, hogy azután újból ellene támadjanak, amint észreveszik az üldözők kifulladását: addig fölényben vannak. Mihelyt azonban a kardhoz kell nyúlni, a talpig vasba öltözött lovag, akinek lovát is páncél védi, fölülkerekedik. A bőrpáncélos könnyű lovasok is, félretéve ijjukat, legyőzhetik közelharcban a lovagot, ha tömegesen támadhatnak reá: párviadalban, szemtől-ezem-1 Id. helyen. Ugyanő megemlékezik a „liberek" katonai szolgálatáról is ilyen formán: A falusi colonusok nyolcan, tizen, sőt szükség esetén még kevesebben is egyet maguk közül mindennel felszerelnek, a többiek pedig otthon maradnak s a földet művelik. 2 Erdélyi: A tizenkét legkritikusabb kérdés, 22. 1.; Szilágyi L., Századok 1937, 5. s köv. 1. Századok 1942. VII—VIII. 19
