Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

EMLÉKEZÉS KLEBELSBERG KUNÓ GRÓFRA 265 közepes kiművelésénél. A célt még magasabbra tűzte; nagy­vonalú egyetemi, főiskolai és tudománypolitikába fogott. Szándéka a nemzet vezető rétegének a megerősítése volt; arra a rétegre gondolt, amelyre — a gazdasági, a társadalmi és a politikai élet terén egyaránt — az invenció és az átfogó szervezés és az alakítás feladata vár. Egyetemi és tudománypolitikája miatt támadták leg­többet, mert a kincstár akkori helyzetében az erre fordított kiadások látszottak a legkevésbbé produktívaknak. Klebels­berg Kunó szívósan védekezett. Kimutatta, hogy például a hőtani laboratórium, amely a hazai barnaszén gazdasági fel­használását kutatja, a beléje invesztált összeg sokszorosát hozhatja haszonként. Szükségünk van a kultúrának erre a legmagasabb fokára — mondotta —, mert e nélkül nem tud­juk kiállítani azokat a szakférfiakat, akik megállják a hel\ ti­két például a nemzetközi tárgyalásokon, ahol egyetlen vám­tarifatétel helytelen vagy téves kezelésével töbhet veszthe­tünk, mint amennyibe egy egész egyetem kerül. Egyik beszé­dében — a kétkedőknek válaszolva — ..a jövő század regé­nyére" utalt, amelyben Jókai a technikai zseni költött alak­ját, Tatrangi Dávidot állította oda mintaképnek. Sokan azt hiszik — mondotta —, hogy ez a Tatrangi Dávid nem szüle­tett meg; tévedés — folytatja a replikát —, ez a Tatrangi Dávid nem egyéb, mint maga az élő magyar kultúra, az élő magyar tudomány, amelytől — és főleg ettől — az ország fel­támadását várjuk. így látta Klebelsberg Kunó a kultúra és a gazdasági élet összefüggéseit; hosszú, néha igen éles vita indult meg a kérdés körül közte és a pénzügyekkel foglalkozó szakemberek között. A per a körül forgott, mibe invesztáltassék az ország kevés pénze: produktív gazdasági javakba, vagy a művelő­dést előmozdító intézményekbe. Zavarban lennék, ha ebben a perben ítélkeznem kellene; nem tudnám megmondani, hogy a történeti igazság mérlegének melyik serpenyőjében van a nagyobb nyomaték. Az idő — szerencsére — meghozta az egyességet; ítéletre nincs már szükség. Bizonyos, hogy az egyetemet és más főiskolát végzett ifjúság száma rendkívül megnövekedett és a harmincas évek gazdasági válságában sok ezer diplomás ifjú tengődött munka és kenyér nélkül; a kiegyenlítődést az elszakított területek egy részének szukcesszív visszacsatolása hozta létre. Huszti József szerint, ha nincs a Klebelsberg Kunó kultúrpolitikájától tartalékolt értelmiség, már az első alkalommal a felvidéki területek visszacsatolásakor — nem lett volna elég emberünk a sürgős feladatok ellátására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom