Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

Emlékezés Klebeisberg Kunó grófra. ( Halálának tizedik évfordulója alkalmából a Kulturális Egyesületek Szövetségének közgyűlésén mondotta: Baranyai Lipót. Klebelsberg Kunó a mult világháború előtti kor embere volt; egyéniségének teljes kibontakozása és pályájának csúcspontja azonban a háború utáni időkre esik. Hogy őt magát, törekvéseit, küzdelmeit és alkotásait megértsük, magunk elé kell idéznünk ennek a háború utáni kornak a világképét. Nem korrajzot akarok adni; ez önmagában egész tanulmányt tenne ki. Klebelsberg Kunóról akarok emlékezni; magának a kornak csak azokat a vonásait fogom kiemelni, melyek Klebelsberg Kunó megértéséhez és munkásságának értékeléséhez szükségesek. Ezek a vonások részben egész Európát jellemzik, részben sajátosan magyar jellegűek. Bizonyos, hogy a világháború hatalmas szakadékot vágott a történelem folyamába és a kultúra minden ágában alapvető átalakulást vont maga után. A kor filozófiája új problémák elé került; amit az életről, az élet eszményeiről és céljairól eddig tanított, az emberek széles körében hitelét vesztette. Megindult az eszmények és a célok nagy átértékelése és ezzel kapcsolatban új életstílusnak, új világnézetnek a keresése; mind a kettő — az átértékelés és a világnézet keresése — ma is tart anélkül, hogy az ember révbe jutott volna. A béke nem hozta meg az igazságnak azt a diadalát, melyért a háború mindkét tábor szerint fol)t. A háborút megbékélés nélküli béke követte, amely — mint azóta bebizonyosodott — hosszú fegyverszünetnél többet alig jelentett; nem hozott sem jogi kiegyenlítődést, sem erkölcsi megnyugvást. Az ilyen béke nem lehetett alkalmas arra, hogy a háború pusztításait feledtesse és az embert régi ideáljaihoz visszavezesse. Van-e, lehet-e még — meredt az ember elé a kérdés — magasabbrendű értelme az életnek; nem puszta vegetálás-e létünk, amelj ben minden lénynek végső rendeltetése csak az, hogy elpusztuljon és egyéniségét 17*