Századok – 1942
Tárca - LUKINICH IMRE: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1941. évi működéséről 250
252 tárca forráskiadványnak első kötete, mely a történeti bevezetést tartalmazza. Megjelent végül a Századok és az 1940. évszámot viselő pótfüzet is. Bár a Magyar Művelődéstörténetben és a Franklin Társulattól kiadott sorozatban csak közvetve vagyunk érdekelve, mert a kiadás összes költségeit a két vállalat viseli, szellemi tartalommal Társulatunk látja el azokat, ezért mindkét sorozatot kiadványaink közé számíthatjuk. Pukánszkyné Kádár Jolán műve folytatása a Fontes-sorozatnak, melynek kötetei el nem mellőzhető forrásai az újkori magyar történelemnek; a sorozat élénkebb gyarapodása mindnyájunk legfőbb óhajtása. A Századok, amely 1941-ben LXXY. évébe lépett és a szokott változatos és gazdag tartalommal jelent meg, maga köré gyűjtvén a fiatalabb történetírói nemzedéket, szinte intézményesen biztosítja a magyar történetírás folyamatosságát és a természet rendjének megfelelő őrségváltást. Az őrségváltásra pedig gondolnunk kell, mert hiszen az idősebb gyarmatosok lassanként elköltöznek. Társulatunk tagjai közül 1941 folyamán is számosan hagytak el bennünket, és bár valamennyinek elvesztését fájlaljuk, a legközvetlenebbül érintett bennünket Herzog József ig. vál. tagtársunknak 1941 végén bekövetkezett halála. 1917 óta volt tagja választmányunknak, melynek munkájában mindig készségesen vett részt. A Századok mult évi folyamában (465—468. J.) megjelent megemlékezés, mely valamennyiünk felfogását és meggyőződését tolmácsolja, felment ugyan a róla való bővebb megemlékezés alól, de annyit mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy Herzog József mindenkinek példát mutatott a kötelességteljesítésben és abban, hogyan kell szívünkön viselni a Magyar Történelmi Társulat sorsát és érdekeit. Mindig kegyelettel fogunk rá gondolni. A mult év folyamán 6 felolvasó, 1 dísz- és I közgyűlést tartottunk. Minden egyes alkalommal olyan előadások hangzottak el, amelyekkel az érdeklődő közönség igényeit kívántuk szolgálni. E felolvasások nagyobb része azóta a Századokban, vagy más tudományos folyóiratokban megjelent. Mindent összevéve, az a kép, melyet a Társulat 75. éve mutat, egészben véve megnyugtató. Az eredménnyel nem vagyunk ugyan megelégedve, mert erőteljesebb működést kellene kifejtenünk, közelebb kellene hozni Társulatunkhoz a magyar társadalmat és e végből fel kellene újítani a vidéki felolvasó üléseket, kiadványainknak nagyobb kelendőséget kellene biztosítani — ezek azonban mind olyan feladatok, melyek csak a béke boldogabb idejében valósíthatók meg, amikor nemcsak programmot tudunk adni, hanem annak megvalósítását is meg lehet kísérelni. Ma csak az a kötelesség hárul reánk, hogy megtartsuk és átmentsük a reánk bízott tudományos értékeket egy szebb és boldogabb jövő számára. Lukinich Imre.
