Századok – 1942

Történeti irodalom - Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Christum. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gáldi ediderunt Antonius Fekete Nagy et Ladislaus Makkai. Ism.: Elekes Lajos. 206

210 TÖRTÉNETI IRODAI,ОМ tár jegyzetében látja. Ez azonban csak árnyalati apróság, ami a jegyzetanyag tartalmasságát és használhatóságát a legkevésbbé sem befolyásolja. A tekintélyes kötet első lapjain a szerkesztő rövid előszóban ismerteti a nagy mű fontosabb célkitűzéseit, eredményeit s a szerzők munkájának megoszlását. A kiadatlan anyag közlése F. N., a kiadottnak rendezése M. érdeme; G. a szerkesztés munkálataiban vett részt. A szerzők művük fontosabb eredményeit a bevezetésben tanulmányok formájában is kifejtették. M. a románok ősi, pásztori életformáját, magyarországi megjelenésüket, elhelyeződésüket, társadalmuk alakulását vázolja, F. N. a bevándorlás és település menetét ismerteti. G. egyik cikkében a románok nevének az oklevelekben előforduló változatait vizsgálja, megállapítva, hogy a román nép magyar elnevezése, az „oláh" csak a XIII. század közepe táján alakult ki, bizonyos tehát, hogy korábban számottevő magyar-román érintkezés nem volt. Másik cikkét azoknak az 1222 előtti okleveleknek szenteli, amelyekben egyesek a románok korai magyarországi szereplésének bizonyságát keresték, de — mint az alapos kritikai kutatás minden esetben nyilvánvalóvá teszi — helytelenül. F. N. tanulmánya világos képet ad a magyarországi román település menetéről. Látjuk, amint a XIII. században megjelennek, először Fogaras földjén, majd másutt a déli határ mentén s később a Közép-hegység vidékén; állandó telepeik nincsenek, vándorló életmódot folytatnak. A tatárjárás után egyes román csoportok érintkezésbe kerülnek a falusi lakossággal s maguk is letelepülnek. Rendszeressé azonban csak későn, a birtokkihasználás intenzíválódása során válik a románság letelepülése, eleinte kizárólag a királyi birtokokon, később magánföldesurak területén is. Az első telepek nem szilárdak, végleges megállapodásuk nehézségére kitűnő adatokat látunk. A nyugtalan pásztorelemek állandóan összeütközésbe keverednek a letelepült lakossággal, lopások, hatalmaskodások fordulnak elő, nagy bizonytalanság uralkodik azokon a vidékeken, amerre átvonulnak. Sűrűbben lakott tájakon természetesen nem sokáig folytathatták garázda életmódjukat, eleinte azonban nem is mutatkoztak másutt, mint a jobbára lakatlan hegyi erdőségek környékén. Jellemző, hogy — mint a térképmellékleten is rögtön szembetűnik — első telepeik az erdőöv szélén alakultak ki. Ezek apró kenézi falvak 5—10 családból álló lakossággal. Elütően fejlődött a település azokon a tájakon, ahol nem kenézek, hanem — mint például Máramarosban — nagyobb birtokú vajdacsaládok vezetése alatt ment végbe. Területi eltérésektől függetlenül azonban, mindenütt a letelepülés az a kapocs, mely a románságot szorosabban fűzte a magyar élet rendjéhez. Korszakunk vége felé néhol már teljesen kialakultak a román telepek, állandó földművelés váltotta fel a vándorpásztorkodást. Ezzel párhuzamosan csökkent a szakadék a magyar és román társadalom közt, a bevándorlók vezetőrétege fokozatosan hozzásimult a magyar nemességhez. A településsel kapcsolatban kell megemlékeznünk a kötetet díszítő