Századok – 1942

Értekezések - MEZŐSI KÁROLY: A fegyverjog (jus armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken. 179

A JUS ABMOBÏÏM MEGVÁLTÁSA 193 vei indokolta, első helyen említette a bevételek megfogyatkozásának okai közt ..a jus armorum visszaadását a megyéknek és városoknak."1 A fegyver jog megváltása címén beszedett összeg tehát, mint egyike azoknak a Rákóczi kiáltványában említett ,,különböző elgondolásokból" származó jövedelemhajszolásoknak. nem sokat lendített a bécsi udvar szűkös pér/'.gyí helyzetén. Ellenkezőleg, a jus armorum fejében a kamara más, sokkal tekintélyesebb jövedelmekről mondott le, amelyeket már csaknem két évtized óta élvezett. A magyarság azonban mégis méltán számíthatta elszenvedett sérelmeinek sorozatához a jus armorum megfizettetését. Teljesen érthető lett volna az ilyenféle jog és követelés megállapítása olyan ország vagy országrész birtokos lakosságával szemben, amelyik esetleg kevés áldozat révén jutott a háború győzelmes befejezése után hasznos földterületekhez, biztos, nyugodt életviszonyok közé. Egy lényeges körülményről azonban sajnálatosan megfeledkeztek a bécsi udvarban, amikor a jogos fegyverekre, véráldozatra, óriási kiadásokra, a császár többi tartományainak nagy terheire hivatkoztak az új szerzeményeken követendő gazdasági politikájuk alapelveinek megállapításakor. Megfeledkeztek arról, hogy a török ellen viselt háborúkban mégis csak a magyarság hozta a legnagyobb áldozatot. A magyar lakosság pusztult ki évszázados harcokban azokról a végeláthatatlan, néma országrészekről, melyeket most a győzelmes császári hadak visszafoglaltak2

. Ez a magyarság pedig nemcsak önmagát védte, hanem a császár összes tartományát is és Nyugat minden országát. A felszabadítás küzdelmeiből, áldozataiból is a legnagyobb mértékben kivette a magyarság a részét. A pusztulásról, az ország nyomoráról nyilvánvalóan tudomást szerzett a bécsi udvari környezet és minisztérium azokból a jelentésekből, melyeket az udvari kamarának a neoacquistára kirendelt tisztviselői küldöttek be. Számtalanszor szóvátették az udvari kamarai tanácskozásokon a nép sanyargatását, katonai kihágásokat is. A katonai beszállásolás súlyos terhei szintén ismeretesek voltak, hiszen ezt a császári udvarból irányították. A felszabadító háborúk csaknem két évtizede, a meg-meg-1 „mit. Überlassung des Juris Armorum ahn die Gespahnschafften und Stätten... die vorhin nahmbhafft eingangene Geföhlle anderwertshin vergeben ..." (HKA. Ung. Hoffinanz 1709 jún. 7.) 2 A pusztulásra Id, Szekfű Gyula : Föld és népe a török hódítás korában (Hóman—Szekfű : Magyar történet, 2IV. k.) ; Szabó István : Pusztuló magyarság. Magyar Művelődéstörténet III. к. ; Sinkovics István: Élő és halott falvak. A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV. évf., 1934. Századok 1942, IV—VI. 13