Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
A KIS NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 155 kihasználásával, otthoni szakszerű feldolgozó hivatások kialakítása helyett. A parasztságot függésviszonyba kényszeríteni nem tudják, de gazdaságilag leszorítják ezek a vállalkozó érdekközösségek. A norvégeknél nagyjából eltűnik a szokásszerűség alapjaiból kiképződött régi nemesség is, helyette új, többnyire dán nemescsaládok veszik át a felső vezetést, különösen a pénzügyi közigazgatással kapcsolatban; sajátos módon mégis valami hűbéries színeződéssel, azaz a kezükre bízott vidékek méltányos adminisztrációjának gondjai mélyítik el szerepüket, teszik azt meglehetősen önállóvá, szakszerűvé az uralkodó és a rendiség esetleges nyers érdekeivel szemben. E sajátos ,.északi hűbériségben" a nyugati adminisztratív hivatalnokság szakszerű elemei rejlenek, de a szakszerű foglalatosságok nem tudtak, mint nyugaton, a nemesi vezetéstől elkülönült intellektuális hivatásokká alakulni. Ezzel a felsőbb rendi rétegeződéssel szemben mintha egy másik, külön rendi elvonatkozás alakította volna ki magában a parasztságban az egymásra helyeződő rétegeket. Meglehetősen zárt világ, fölfelé az érdekek állandó alkujával. Az érdek-elemek, amelyek a tiszta szokásszerűséget az ősi társadalomban sem engedték kizárólagos szerepre, a „rendi" elvonatkozás által most erősebben előtérbe léptek, a vérségi elv új érvényesülése a nagyparasztság körében is ennek következménye. A paraszti életnek, különösen a nagyparasztnak és szolgájának hagyományos viszonyait ridegebb érdekkölcsönösség váltotta fel, racionálisabb tulajdonjog és munkabér sorvasztotta el a kisember foglalatosságát, a családja helyzetét biztosító irracionális egy beilleszkedéseket. Az északi történetírás a középkor végén a parasztság általános hanyatlásáról számol be, főként a nagy járványok pusztításával magyarázván ezt. A parasztság középkorvégi válsága azonban európai jelenség, s nézetünk szerint a régi biztos társadalomkötelékek bomlásával magyarázandó. A magyar-lengyel társadalomban a paraszt elvi, jogi leszorítása, az északi társadalmakban a parasztság nyughatlan mozgó elemmé változása követte a rendi elvonatkozás végső kiteljesedését. A kis nemzetek e szélsőséges fejlődése ismét a paraszti társadalomszervezet általános, súlyos problémájára irányítja a fejlődéstudományt. A francia parasztság is mélyre süllyedt a kultúrszervezet oly hatalmasan kitáruló újkori arányaihoz és eredményeihez viszonyítva. De ez a parasztság egyre nagyobbaránvú rétegeket termelt ki közben önmagából, a városi és intellektuális hivatásokra; voltaképen ríj, magasabb életformák, foglalatosságok között éltek tovább a parasztcsaládok nagyrészének leszármazottai. A paraszti szokás-
