Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1

А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 17 lemmel, hanem az emberi társulás módszereinek többékevésbbé bonyolult összefüggésekbe való szerkesztődései. A képlet kialakulása nem közvetlenül valamely emberi lelkületből vagy célból kiindulva megy végbe, hanem a módszerekből és struktúrákból, amiket a megelőző fejlődés hátrahagyott. Az emberi akarat szabad s óriási átalakításokra képeS^ utólag mégis kitűnik, hogy az átalakulás csakis a történeti társadalmi módszerek egy fejlődésfokának érvényesítése. A forradalmak végere dményk épen soha sem azokra a problémákra felelnek, amelyéi ért az emberek küzdöttek, hanem a társulás módszereinek fejlődésében bekövetkezett válságokra. J ~ Ilyesféle gondolatokra késztet bennünket az európai fejlődés végeláthatlan változatainak áttekintése. Egyszerűbb, s főként összehasonlíthatóbb tényeket kell a fejlődéskutatásnak vizsgálat alá vennie; olyanokat, amelyek nem kívánnak szubjektív értékelést. Jobb az ellenkező véglet: a társadalomstruktúráknak mint lélektelen szerkezeteknek vizsgálata és összehasonlítása. A prehistória és az archeológia is azért lettek nemzetközibb tudományokká minden más történeti stúdiumnál. mert konkrét, technizált forrásanyaggal kényszerültek dolgozni. Pedig végeredményképen ez a két tudományszak is a teljes emberi-társadalmi életre kíváncsi. A mult ember;•öltők „pozitivista" történetírása megkísérelte a konkrét téf nyeknek-formáknak jegyzékelését, de nem hitt egységes szerkezeti összefüggésükben, minden alakulásban önálló tényezőt, erőt látott, amely lökésszerűen hat a másikra. A szellcmtörténet ezzel szemben valami lelkületet, központi energiát keresett, amely megteremti és hajtja a szerkezetet. A" mi felfogásunk szerint a társadalmi szerkezetiségnek összefüggő,' üzemies működésben való rekonstruálása az egyedüli móel arra, hogy a fejlődést és az azt megélő és mozgató emberi életet megismerjük. Ilyen szempontokból nézve a szélső övezet történetének egyszerű, közismert tényei is új értelmet kaphatnak. Egyik ilyen tény a szélső nemzetek egyidejű, csaknem ugyanazon emberöltőben végbemenő csatlakozása a latin Okeidenshez. Merőben különböző népfajták, politikai és társadalomszerkezetek, kultúrák; s a kereszténységre áttérésük mégis végleges felzárkózást jelent a latin kultúrkörhöz. Ahhoz a társadalmipolitikai szervezethez, amely az előző generációkban gyöngének bizonyult a szélső pogány népek szervezetével szemben, keresztül-kasul járták-rabolták ezeknek harcias vállalkozásai. Most_£gyszerre elcsitulnak, megállapodnak a szélső népek; a nyugati kultúrformák érintésére most lesznek ..kicsiny nemzetekké", de valóban nemzetekké.