Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
138 hajnal istván" tedjék a közös kötöttségből. így alakítja át a régi mirautonómiát az érdes érdek az újkori európai parasztság legmaradibb, legkötöttebb szervezetévé. .Végül teljesen az úrra bízzák a paraszt sorsát ; a kultúrtecEniká haladtával egyre növekszik kiszolgáltatottsága, el is adhatják, cserélhetik őt, családjától elszakítva is. A városlakosságoiJjskálisuralmi szempontokból ipari, kereskedelmi kényszerszolgálatra szervezik. De a bojárságot sem védik jogaiban a genealógiai rangsorozás könyvei. Szabad elvonulásuk joga elvben még fennáll, de kockáztatják, hogy nyelvöket kitépeti a nagyfejedelem, ha felszólalnak. Minden földbirtok szolgálatkötelessé válik, a szó szoros értelmében, a nemesúr katonai, közigazgatási és pénzügyi kötelezettségeivel. Az állam ennek fejében nemcsak a parasztság, hanem nagymértékben a városlakosság kihasználását is a nemesúrra hagyja. A fejedelmi székhely nemessége meg-megújuló hullámokban szerez nagybirtokokat s ezzel is akadályozza a vidéki úr és a paraszt között méltányos kölcsönösség kialakulását. „Szolgáló" nemesség: egykor mintegy pártszervezete a fejedelemnek, akinek katonai, pénzügyi szolgálata teszi úrrá a pártot is a nép felett. Később a dumában,"a fejedelem tanácsában, ülnek a bojárok és egyes kisebb nemesi fokozatok; <le a sokszor veszekedésben, sőt fegyveres ellenállásban is kitörő érdekellentétük idővel alázatos alkalmazkodássá válik. Nvoma sincs - a nyugati rendi képviseletek szabályozott jogainak, ügymenetének; mert \a duma tagjai nem ren ditársadalomüzemeket képviselnek, hanem csak a maguk érdekközösségét. Föléjük nő tehát a központi hatalom, minden érdekszervezetnek összefoglalója.^ A szolgálat nem szabályozódott szokásszerű kölcsönösséggel, mint nyugaton, ahol ennélfogva a földesúri vagy városi társadalomszervezet belső „szakszerű" fejlődése jelenti az uralkodónak, az államnak gyarapodását. Az orosz nemesség szolgálata nyers érdekközösségből indult ki, a hatalmasabb, tehát az uralkodó a maga érdekei szerint használja, megengedvén, hogy a nemesség a terheket továbbhárítsa a dolgozó rétegekre. Könnyedén és gyorsan fordult át tehát mindig az orosz fejlődés a rendi elvonatkozásra — minthogy nem kellett mély szokásszerűséget feldolgoznia. De éppen ezért nem is lehet itt igazi nyugatias rendi tagozódásról beszélni. A fejlődésre nézve ez annyit jelent, hogy az emberi létnek és a társadaloméletnek mély irracionális igényei, méltányosságai, amiket csak az életközei szokásszerűség fejezhet ki, nem juthatnak általános érvényre a hirtelen kitágult társadalom- és kultúrszervezetben.
