Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1
А К JH NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 15 nél. A ne mzetközileg használható konkrét tények, adatok kiválogatása nem sike rült. Úgy gondoljuk, igen szükséges lenne ez ismertető kiadványok továbbfolytatása, ha a világviszonyok egyszer még azt megengednék. Ezzel pótolnánk azt, ami a világnyelven író nemzetek előnye: folyóirataik gyorsan és hiány nélkül ismertetik az újonnan megjelent munkákat. A franciáknak pl. mintegy 700 történeti érdekű folyóiratuk van, gyakran terjedelmük felerésze ismertetés. Szükséges lenne azonban, hogy a kis nemzetek valóban közös kötetekben adják ki periodikus ismertetéseiket, mert csak ily módon válhatnának azok külföldön általánosan használt segédeszközökké. E periodikus kiadványok mellett azonban szükség lenne olyanokra is, amelyekben a kis nemzetek a maguk fc jlődésszerkezetének főbb vonásait ismertetnék, mégpedig alapvető közös szempontokból. Ezek a szempontok egyúttal az európai fejlődésszerkezet alapvető tényei lennének, a szélső nemzeti kultúrák távlatából felismerve. * Nem az lenne a feladat, hogy a kis nemzetek tudósai most már kölcsönösen elmélyedjenek egymás népének történetébe. Nem sokat tanulhatnának egymástól, hiszen ami valamenytiyijük fejlődésében közös, az többnyire nyugatról való. Mindegyilinek éj)]) az lenne a feladata, hogy kutassa, miként és miért variálódnak a hazai fejlődésben a nyugati formák, eredmények. A magunk részéről sem mélyülhettünk el a szélső nemzetek történetébe, csak futó vázlatokig érhettünk el tisztán egyes módszeres szempontok felvetésének céljából. Áttekintésünket is nagyjából csak a középkorra korlátozzuk, a hűbériség és a rendiség korszakaiból kíséreljük meg felvázolni az egyes társadalmak fejlődésszerkezetét. A holland, flamand, portugál — s vegyük hozzájuk a nem „kisnyelvű" svájcit is — a nagy nemzeti tömbök között helyezkednek el, közöttük változatos átmeneteket alkotva. A balkáni népek és az oroszok a kereszténységnek egy külön kultúrköréhez tartoznak. A dán, norvég, svéd, finn, eszt, lett, litván, lengyel, cseh, szlovák, magyar és horvát népek teljesen a latin Okcidenshez csatlakoznak, egymásközt többnyire csak laza szerkezeti összefüggéssel. Oly szélső övezet, amelynek talajából kellő távlattal tekinthetünk bele a nyugati kultúra magasszerkezetébe — és egyúttal a másik határon túl élesen elkülönülő görögkeleti kultúra szerkezetébe is. Ez az övezet aránylag későn zárkózott fel a Nyugathoz, de azután kétségtelenül végigcsinálta annak minden jelentősebb átalakulását. A sokféle nemzeti egyéniségben ez adja
