Századok – 1942

Szemle - Szauder József: Faludi udvari embere. Ism.: Tóth László. 120

120 szemlu sége elég nagy hozzá, hogy ítéletet is mondhasson a dolgokról. Azok; közül a ritka utazók közül való, akik nemcsak magukat jellemzik azzal, amit mondanak, és meglátnak. Az egykorú irodalomból ugyan ő is sok ostobaságot vesz át, így Tröstler „Das Alt- und Neu-Teutsche Dacia" (Nürnberg 1666) c. művéből, főként az erdélyi nemzetek, múltjára vonatkozólag, azonban ez legkevésbbé sem rontja le tapasz­talatainak értékét. Munkája felbecsülhetetlenül értékes magyar művelődéstörténeti szempontból. A naplót B. mindenre ügyelő pompás jegyzetei kísérik. Benda Kálmán. (»alanthai és fraknói gróf Esterházy Antal levelei feleségéhez, gróf Xigrelli Mária Annához 1701—1706. Nyomtatás alá rendezte, jegy­zetekkel ellátta és a bevezetést írta: Szabó István. Budapest 1940. Sárkány ny. 8° 160 (2) 1., 6 t. — Újkori történetünkben kevés család­nak jutott olyan nagy szerep, mint az Esterházyaknak. Annál sajnála­tosabb, hogy a családra vonatkozó páratlan értékű és bőségű forrás­anyagból eddig csak elenyészően csekély töredék látott napvilágot. Ebben a tekintetben tehát örömmel kell üdvözölni ezt a kis kötetet, amely gróf Esterházy Móric kezdeményezésére és Sz. gondozásában II. Rákóczi Ferenc híres tábornokának 68 levelét közli. Esterházy Antal Miklós nádornak, a család tulajdonképeni megalapítójának volt az unokája, egyéniségében azonban igen-igen messze szakadt attól. A nádor hatalmas és gazdag-lelkiségű, erős és megingathatatlan egyéniségével ellentétben a császári ezredes, majd kuruc generális jelleme meglehetősen kevés szálból szövődött s nagyatyja föltétlen: egyenessége és minden áron való kitartása helyett előre megrendezett elfogattatással csatlakozott Rákócziékhoz. Az egyéniség egyszerűsé­gében található annak az oka, hogy a közölt levelek nem sok újat adnak a kutatás számára. Inkább csak a Rákóczi-felkelés néhány kisebb jelentőségű részletkérdésének, csaták körülményeinek tisztá­zásához, valamint Esterházy Antal emberi vonásainak közelebbi megismeréséhez járulnak hozzá s néhány jellemző adattal gyarapítják a kor arisztokráciájának életéről való ismereteinket. Az esemény­történeti részletkérdéseket Sz. nagy szorgalommal összeállított, igen részletes, sokszor talán túlságosan is részletes jegyzeteléssel világítja meg. A magyarázatokat mindenkor ezek a levelekhez csatolt jegy­zetek közlik, éppen ezért a kiadvány bevezetése inkább csak család­történeti vonatkozásokat és egészen rövidre fogott életrajzot tartal­maz. A levelek közlése 1702-től kezdve kronológiai sorrendben történik; a három időrendben első, 1701-ből származó levelet, amelyek­nél a címzett teljes bizonyossággal nem volt azonosítható, a függelék tartalmazza. Csapodi Csaba. Szauder József: Falndi udvari embere. Pécs 1941. 8° 66 1. A magyar barokk irodalom történetében eddig is előkelő hely illette meg Faludi Ferencet, de a magyar történetírás eddig kevés figyelemre; méltatta a magyar barokk szellemnek ezt a jellegzetes kifejezőjét. Sz. most érdekes és eredményes kísérletet tesz Faludi barokk szellemi­ségének határozott körvonalazására. Megállapítja, hogy mit köszön­hetett Rómának és az olasz irodalmi hatásnak. Igen érdekes, hogy későbbi munkáiban már mennyire kifejezésre jut a barokk szellem hanyatlásának tudata. Ekkor fordul érdeklődése a hanyatló spanyol barokk világ filozófusa, Grácián (1601—1658) felé, akinek főművét, az Oraculo Manuelt, Schopenhauer ültette át német nyelvre. A spa­nyol „desengano" józan életbölcselete és racionalizmusa Faludi átdol­gozásában lengi át a hanyatló magyar barokkvilágot is, a nélkül, hogy a barokk társadalom felbomlását feltartóztatni képes lett volna..

Next

/
Oldalképek
Tartalom