Századok – 1942

Történeti irodalom - Transylvanus Ordeal in Transylvania. Ism.: Rónai András. 108

110 TÖRTÉNETI IRODALOM szempontok vezetik a szerzőt — mint hangsúlyozza — miért nem említi fel, hogy a magyar nincstelen parasztok tömegeit ugyanitt kisemmizték. S a román paraszt is mennyi földet kapott? Az" Erdélyben kisajátított 31 millió kat. holdból 630.000 kat. holdat, vagyis 20%-ot, ha hümi lehet a román hivatalos statisztikának. Ennél jóval többet vettek állami tulajdonba, állami rezervába és fordítottak egyéb — nem kisember- —-célokra (810.000 kat. holdat, 26%-ot)*. A többi kisajátított terület erdő és legelő volt, amelyet addig is használtak a parasztok. Ami a román kormányzat által felállított iskolák százait illeti, ahhoz tudni kell, hogy a román kormányok jóval több magyar iskolát zártak be, mint amennyi új román iskolát létesítettek. Tudni kell azt, hogy az új román iskolákat rendszerint magyar községekbe helyezték, nem tanítás, hanem románosítás céljából. így 1935-ben 452 olyan község volt Erdélyben (meg tudjuk pontosan mind nevezni őket), ahol a román lakosság száma nem indokolta a román iskolaalapítást (200 főn aluli román lakos), és 79 olyan község, ahol egyetlen román sem lakott s ahová mégis román iskolákat állított az adózók pénzén a román állam. Ugyanakkor 418 olyan község volt Erdélyben, ahol magyar tanításnyelvű iskola egyáltalán nem volt, pedig a tanköteles korú gyermekek száma a 40-et meghaladta. E községek közül 265 volt olyan, ahol a magyar lakosság száma 500 és 6000 között váltakozott. A román kormányzat tehát nem ott alapított iskolákat, ahol szükség volt rá és nem a románoknak állított iskolákat azért, hogy művelődjenek, hanem a magyaroknak román iskolákat azért, hogy románosodjanak. Még egy dologra kell a cikkíró figyelmét az erdélyi iskolakérdéssel kapcsolatban felhívnunk. A román kormányok az új elemi iskolák százait állították fel Erdélyben (mint láttuk, főleg ott, ahol nem volt rájuk szükség), a magyar kormányok azonban az iskolák ezreit. így román tanítási nyelvű elemi iskolát nem kevesebb mint 2786-ot adott át Erdélyben 1918-ban a magyar állam a román államnak. Elmondja a szerző, hogy a szegény román paraszt többször is megpróbálta a magyar uralom alatt felemelni a fejét és javítani sorsán; 1437-ben, 1514-ben és 1784-ben néplázadásokban tört ki elégedetlensége a magyar kiváltságos földbirtokos osztály elnyomása ellen. Az elnyomás bizonyítására II. József császár utileveleit idézi. Magyarország ezeréves történetében voltak parasztmozgalmak és felkelések, mint minden más európai nép történetében is, amelynek parasztsága volt. (Ipari országokban később ipari forradalmak voltak, s részben ezeknek köszönhető, hogy most Észak-Amerikában angol nyelvű folyóiratokat szerkesztenek és európai kultúra van.) È mozgalmakban a parasztság elégedetlen rétege nemzetiségi különbség nélkül vett részt. Ezek tehát nem az elnyomott románság megmozdulásai voltak. Ha valahol különös elnyomást szenvedett a románság, ez a román fejedelemségek területe volt. Román részről lehet legkevésbbé kifogásolni a magyar-