Századok – 1942
Történeti irodalom - Malaschofsky; Alfred: Einflüsse des Hirtenlebens auf die Entwicklung von Volk und Staat in Rumänien. Ism.: Elekes Lajos. 100
104 TÖRTÉN KTI IRODALOM 104 román terület társadalmának történetébe kell beillesztenünk, inert ahhoz tartozik, s csak akkor tudjuk helyesen értékelni. Még súlyosabb ellenvetéseket kell tennünk M. tanulmányának befejező részével szemben, ahol a pásztori életformának a román néptalaj kiterjesztésére és a politikai gondolkodás alakítására gyakorolt hatásáról akar számot adni. Helyes az a megállapítása,, hogy a Kárpátokban mutatkozó, XIV—XVI. századi nyugatra vándorlás népi szempontból csak vérvesztést jelentett, a román elemek ott nem maradtak fenn, hanem elvesztek az idegen népek tömegében. Kulturális hatásuk sem volt olyan, hogy abból a népi öntudat tőkét kovácsolhatna. A kétlegelős pásztorság viszont annál jelentősebb volt: M. némi túlzással azt mondja, egyenesen ennek köszönhető, hogy a románság megőrizte népi egysége tudatát. Való igaz, hogy életformájának sajátossága nagymértékben hozzájárult népi egyéniségének fenntartásához. Nagyon figyelemreméltó az az észrevétel is, hogy a mostani román néptest határa egyezik a téli szállások övezetével, s kétségtelen, hogy a szélső területeken a pásztorok lassú letelepülése nagyon megerősítette a román néptalajt. Dobrudzsában úgyszólván szemünk előtt, a legújabb időkben játszódott le ez a folyamat, a táj népi képét egészen megváltoztatva a románság javára. Annál helytelenebb azonban a végső következtetés, amelyet M. nyilván lendületes befejezésül szánt cikke végére. Megállapítja, hogy a román pásztor egységnek érezte azt a területet, amelyen téli és nyári legelői feküdtek, s ez az évszázados „térélmény" kísért a trianoni Nagyrománia politikai „egységében", amely homlokegyenest ellenkezik a Kárpátmedence geopolitikai egységéről szóló, Közép-Európában általánosan elterejedt — M. szerint „épolyan" jogos, de más térélményre támaszkodó — eszmékkel. Ez az első pillantásra tetszetős ötlet valójában súlyos tévedés, nincs más alapja, mint az a román részről gyakran ismételt törekvés, hogy az Erdélyt övező síkságokat „Ergänzungsraum"nak, Nagy-Romániát pedig nemcsak politikai, hanem tágabb földrajzi értelemben is egységnek tüntessék fel. A román pásztor talán valóban egységnek érezte azt a területet, amelyen nyájait télen és nyáron át rendszeresen legeltette. Ez a „térélmény" azonban sohasem Nagy-Románia egészét, hanem csak egy kis töredékét öleli fel, például a brasssói hegyeket s az alattuk elterülő Dámbovita-völgyet, vagy más hasonló, esetleg még kisebb egységeket. Ezért van, hogy tara-nak, országnak is egy-egy ilyen kis területet mondott, egységes politikai térfogalmai nem voltak1 és a nép jórészének talán még ma sincsenek. M. cikkében tehát súlyos hibákat fedeztünk fel, s végső következtetéseit, amelyeknek kedvéért tanulmányát írta, nem fogadhatjuk el. Azonban ennek ellenére el kell ismernünk, hogy értékes munkát végzett: felvetett egy igen érdekes szempontot s nem egészen az ő hibája, hogy ezt nem tudta teljes pontossággal 1 V. ö. Moldován Gergely fejtegetését: A románság balkáni, eredetéhez. Erdélyi Múzeum 1899," 65. 1.
