Századok – 1942

Történeti irodalom - Malaschofsky; Alfred: Einflüsse des Hirtenlebens auf die Entwicklung von Volk und Staat in Rumänien. Ism.: Elekes Lajos. 100

TÖBT ÉN KT Г Ili OD ALOM Malaschofsky. Alfred: Einflüsse des Hirteiilübens auf die Entwicklung von Volk und Staat in Rumänien. Südostdeutsche Forschungen Ш/4. 1939, 810—822. 1. Népfejlődés és népi életformák lényegbevágó kapcsolatát első pillantásra fel kell ismernie mindenkinek, aki nyitott szemmel figyeli a történet mélyén meghúzódó erők bonyolult összefüggéseit . Ezeknek az összefüggéseknek ismeretében sokkal teljesebb, gyakran egészen új képet formálhatunk egyes népek, társadalmak életének gyökereiről, fejlődésük alapvetően fontos vonásairól. Mégis, aránylag ritkák az olyan tanulmányok, amelyek már címükben ilyenféle összefüggések vizsgálatát ígérik. S ha akad egy-két efajta vállalkozás, az a forrásanyag szétszórtsága s a szempontok kialakulatlansága miatt többnyire csak részben, vagy egyáltalán nem vezet kézzelfogható eredményre. M. cikke már csak ezért is fokozott érdeklődésre tarthat számot, mint egyike a népfejlődés és népi életformák benső összefüggéseit kutató, ritka feldolgozásoknak. Nem ad — nem is adhat — teljes áttekintést a tárgyhoz tartozó óriási kérdéshalmazról, amelynek megismerésében, mint helyesen mondja, egyelőre a kezdet kezdetén tartunk. Célja csak annyi, hogy felvesse a problémát: minő hatása volt a pásztori életformának a román néptalaj kiterjesztésére s a modern román politikai világkép kialakítására. Itt sem önálló forrásmunka, hanem kizárólag az irodalom alapján dolgozik, elsősorban a román néprajzi és helynévtörténeti kutatások eredményeit használva. Azonban így is figyelemreméltó szempontokat vet fel, s helyeslő vagy tagadó értelemben, de mindenképen gondolatokat ébreszt: másrészt tárgya több vonatkozásban közvetlenül érinti a magyarságot, megérdemli tehát, hogy terjedelméhez képest szokatlanul behatóan foglalkozunk vele. M. abból a megállapításból indul ki, hogy a pásztorkodás Európa egyetlen népének életében sem játszott olyan szerepet, mint a románokéban. A germán-latin világban ez a foglalkozási ág háttérbe szorult, s az állam és társadalom alapvetését paraszti katona-eleinek végezték el. A román fejlődésben ezzel szemben a pásztorság egészen a legutóbbi időkig alapvetően fontos volt, nemcsak mint foglalkozás, gazdálkodási forma, hanem mint társadalomképző, létformáló erő is. A román fejlődés legegyénibb, mással össze nem hasonlítható sajátossága M. szerint éppen az. hogy lényegét s lefolyását a pásztori életforma követelményei szabták meg. Sajnos, érdekes megállapítását nem próbálja társadalomtörténeti érvekkel támogatni, s így semmit sem látunk abból, ami fejlődéstörténelmi szempontból a legérdekesebb lenne: mi volt a pásztorság szerepe a korai román társadalom felépítésében. Nem vizsgálja azt sem, hogy maga a pásztorság hogyan, miből fejlődött, milyen állatok tartására, milyen növényi zónák látogatására volt berendezve. Pedig ezeknek a kérdéseknek előzetes feltárása nélkül a pásztorkultúrák lényegét nem lehet megérteni. M. előadásában szó sincs arról, milyen utat járt meg a román pásztor, milyen ismereteket szerzett, milyen másműveltségű népekkel érintkezett, honnan tanulta azt, amit tudott. Holott ezeket az