Századok – 1942

Történeti irodalom - Tóth Zoltán; ld. 97

To KT К, N ETI IRODALOM néptől való távolságuk nagyobb mint valaha. Akad ugyan tagjaik közt sok nagyműveltségű, sőt alkotó tehetség is — a vajdai udvarokba tudós-, írókörök tömörülnek —, olaszos kultúrájuk pedig Európához is közelebbsegíti hazájukat, de igazi felvilágosodást, már nem ültetnek át: korszerű iskoláztatás és románnyelvfi világi nyomdatermékek hiányát kéziratoknak, külföldről hozott1 nyomtatványoknak kell pótolni, a fontosabb iparcikkek Magyarországon vagy ottani németeknél készülnek, majdnem minden kereskedelmi ág Európát járó, művelt görögök kezén van. Kíméletlen az adópolitika, erősödik miatta a kivándorlás s a nép felemeltetésének minden reménye nélkül éli középkori életét. Erdély XVIII. századi románságáról egyik hosszabb, gondos forrástanulmányokra épült értekezése alapján Tóth András ad kerek képet. 1691 után katolikus egyházi fórumok veszik át a reformátusok addigi vezetőszerepét és, számos nehézség ellenére, hamarosan létrejön az egyházi unió is Ettőlfogva románjaink két külön felekezete hosszú ideig külön úton keresi boldogulását. Az egyesültek, már külföldet járó papjaik révén is, közelebb állnak Nyugat-Európához. Micu-Klein Ince, első nagy püspökük, tudatosan, központi irányítással neveli a szellemi elitet s hitsorsosai vezetőrétegének a rendiségben akar politikai jogokat szerezni. Az ortodox egyház viszont, mivel nem számíthat hivatalos elismertetésre, mindinkább külföldi agitációk hálójába kerül, míg Bécs végül, jobb belátásra térve, fel nem állítja a szerbekétől független román görög keleti püspiikséget. Ekkorra azonban közös érdekek az egyesülteket és ortodoxokat ismét közelhozták már egymáshoz s együttes fellépésüket semmi sem gátolhatta meg. Vezető paprétegét leszámítva, a XVIII. századi Erdély egész románsága igen primitív anyagi és szellemi színvonalon él. Hosszú évtizedek kellenek ahhoz, hogy a szociális elégiiletlenség érzését vezetőik nemzetiségi síkra tudják áttenni. Az újjászülető román szellem bölcsője magyar földön-, Erdélyben keresendő: ezeket a szellemi alapokat Gáldi László, ittélő románságunk XIX. századi sorsát Tóth Zoltán rajzolja meg. Románjaink történeti tudatuk alapjait korszerű magyar és szász tudományos művekből vették át — a fegyvert rövidesen ellenünk fordítva —. tőlünk tanulták el a racionalista nyelvtökéletesítés európai divatját s nagy hatással volt íróikra az akkori magyar szépirodalom is. Európai művelődési javak elterjesztése körül ebben az időben a felvilágosult bécsi kormányzat és az unitus egyház iskolapolitikája fáradozott. De átjutottak azok a Kárpátokon túli országokba is, sőt ott érték csak el igazi kiteljesedésüket. A kor erdélyi román társadalmának és nemzetiségi mozgalmainak megismeréséhez a román történetírás életrajzai-korrajzai alig segíthetnek hozzá, T.-nak Jancsó Benedek és Szekffi Gyula feldolgozásaiból kellett kiindulnia. Előadását a századforduló viszonyainak leírásával kezdi: míg a felvilágosult magyar rendiség az oláhokat még magyarul szerette volna kiművelni, közben a román felvilágosodás hatása alatt vezetőrétegüknek már egységes nemzettudata alakult s ettőlfogva magyar és román sors végkép Századok 1912. I—III.