Századok – 1942

Történeti irodalom - Elekes Lajos; ld. 95

TÖRTÉN KTI IRODALOM 95 gyekre is. Nem állíthatjuk tehát, hogy a hegyvidék betelepítésére alkalmatlan lett volna (40. 1.!), legfeljebb azt, hogy a pásztorkodó románság a magasabb hegyeken időben megelőzte s így ezekből a magyar végkép kiszorult. A románok a pásztoréiette] együtt járt') primitív szervezetüket beköltözésükkor megőrizték — megmaradt pl. adórendszerük —, de magasabb egységeik alkotásánál mindig a magyar közigazgatásnak, településeik alakulásába,!) a magyar falurendnek volt döntő szerepe. Ám ki kell ugyanakkor emelnünk, hogy magyar és román község településforma, gazdálkodás, műveltség dolgában sokáig gyökeres különbségeket mutat még s hogy — miként helytörténeti irodalmunk bizonyítja — a kettőnek lélekszámarányát is keletkezésük százados időeltolódása határozza meg, az első tehát nemcsak szervezettség, de nyers népi erő dolgában is nagy fölényben volt. Hogy a különböző típusú magyar földrajzi nevek (52. 1.) mennyiben prioritás és mennyiben kultűrhatás bizonyságai, azt még részletes kutatásoknak kell eldönteniök. Itthoni kedvező helyzetünkkel szemben a magyar vérveszteségek s a hűbéresek önállósági törekvései királyainkat a Kárpátokon túli kapcsolatok fokozatos lazítására kényszerítették. A népi terjeszkedés megáll, a magyar tisztviselők utódai pedig hűbéres román vajdák lesznek. Erősen megnő ugyanekkor az erdélyi románság száma is. Az északról és délről feltorlódó hullámok mindegyikében, úgy hisszük, nagyobb szerepe volt a kívülről jötteknek — északon pl. a Drágfiősökkel együtt beözönlő áradatnak —, mint M. előadásából gondolhatnánk; a kezdeti idők kisszámú kiváltságos elemei korántsem voltak annyian, hogy a szaporodó magánbirtokokat hosszasan táplálhatták volna. Középkori románjaink gyarapodása hosszú folyamat, számukat állandó szivárgások duzzasztják. Érdekes az északi és déli eredetű románok társadalmi-népi különbsége, hátterében megannyi más ok között a rutén keveredéssel. E két réteg szétválasztásában néprajzi, antropológiai és nyelvjárástanulmányoktól még sokat várhatunk. Az ortodox románság egyházi élete a középkorban meglehetősen zavartalanul folyhatott, hiszen szervezkedésüknek, templomalapításaiknak a katolikus egyház sem állta útját, mellyel pedig a térítések miatt kisebb súrlódások előfordultak. A királyi kormányzat ugyanakkor türelmes viselkedésével ortodox papok nemességét is lehetővé tette. Erőszakos magyarosítás helyett a magyar nemestársadalom korszerű, magasabbrendű európai formái vonzották a lassan emelkedő kenézcsaládokat s azok szívesen cserélték föl nyelvüket, népi közösségüket érte, — másutt sokszáz nemesfamilia folytathatta változatlanul régi életét. Nem erőszakolta az Anjou-politika a balkáni ortodoxok hozzánkkapcsolását sem, látva, hogy azok mindjobban Bizánc felé fordulnak. Elekes Lajos a vajdaságok XIV—XVII. századi történetét nagyrészt korábbi, új utakat taposó, a forrásokhoz visszatérő munkái alapján írta meg. A fejlettebb vajdasági élet kezdeteit ma már elég világosan ismerjük: előbb a Baszarába-féle havaselvi magyar hűbérállam terjeszkedik ki területileg és lesz függetlenné