Századok – 1941
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Az egynyelvű ország 113
132 MÁLYT7SZ ELEMÉR „zu deutschem Recht", azonban sem a Kárpátoktól északra, sem délre nem jelentette minden esetben, hogy németek jutottak a soltész közvetítésével földhöz.1 Ha jól emlékszem, R. F. Kaindl volt az egyedüli, aki a ius Theutonicum szerint élő falvak lakóit németeknek tartotta és hirdette. A magyar történettudomány ellenben úgy tekintette, hogy a kifejezés a ius Valachicum-mal rokon, — ennek jelentése, tudvalévően : pásztorjog — s amint a vlachon általában pásztort kell érteni, úgy a ius Theutonicum szerint berendezkedett falvak lakóin erdőirtásokon földművelést folytató telepeseket. Éppen, mert Szekfű odavetett megjegyzése régi és szilárdnak hitt ismeretekkel ellenkezik, érdekes volna tudnunk, kik és mikor használták az idézett kifejezést úgy, hogy az erdélyi szászok német jogának érvényesülését értették rajta. A másik kifejezésről, a „iure Bissenorum"-ról már határozottabban állítható, hogy a képzelet alkotása. A besenyőkről szóló forráshelyeknek abban a teljes sorozatában, amely Györffy György értekezésében található, nem tudtam nyomára akadni.2 Valószínűleg éppen olyan félreértés eredménye lesz, mint Szekfű 1935.-i tanulmányának a besenyőkről közölt többi adata, állítása.3 Ezekre, éppen mint Szekfű egyéb fejtegetéseire, cikkemben nem tértem ki, mert a személyeskedésnek még a látszatát is el akartam kerülni. Utólag is csak azért teszem őket szóvá, mert szeretnék rámutatni, mily veszélyes az emlékezetre hagyatkozás s viszont mennyire egyengetheti a, megértés útját a forráshelyek ismételt felkeresése és szüntelen egybevetése. A helyreigazításra szoruló kijelentések a következők : a) „A fejérmegyei besenyők a XIV. században is saját „besenyő comes"-ük alatt élnek". Két besenyő comest ismerünk a XIV. századból : Druget Fülöp nádort és Bessenyő Gergelyt, aki természetesen szintén „az összes besenyők ispánja".4 Egyiküket sem a besenyők választották, tehát a fejérmegyei besenyőknek nincs is saját ispánjuk. A kifogásolt mondat éppen olyan túlzás, mintha azt mondaná valaki, hogy a csongrádmegyei magyarok a XIV. században is saját nádoruk alatt éltek. Nem a fejérmegyei besenyők, hanem az 1 V. ö. T. Tyc : Die Anfänge der dörflichen Siedlung zu deutschem Recht in Grosspolen (1200—1333), Breslau 1930. Jellemző adat, hogy 1435-ben a liptómegyei Kispalugya földesurai tót jobbágyaikkal ius Teutonicale szerint kötöttek megállapodást. (Századok 1909, 941. 1.) 2 Besenyők és magyarok (Budapest 1940). 3 I. h. 12. 1. 4 Történelmi Tár 1906, 605. 1. és 1896, 508. 1.
